Márton

1. toursi püspök, szent hitvalló, szül a mai Szombathelyen (Sabaria), vagy Győr-Szt-Mártonban a IV. sz.-ban, megh. 400. Szülei pogányok voltak. Márton mint 10 éves gyermek megismerkedett a keresztényekkel. Ő is keresztény kivánt lenni, 15 éves korában a római hadseregbe soroztatott. Vitézsége mellett szelidségével, szivtisztaságával, a betegek és a szegények iránt való részvételével tünt ki. Amiens város kapujánál télen egy didergő koldusnak palástjai felét adá. Ez irgalmassági cselekedetét megkeresztelkedése követte 18 éves korában. 20 éves korában megvált a katonai pályától, szt. Vidor, Poitiers püspökének vezetésére bizta magát. A keresztény vallásban alapos oktatást nyervén, rokonai megtérítése végett szülőhelyére visszatért. Anyját, rokonait meg is téríté. Az ariánok azonban buzgólkodása miatt elűzték. Olaszországban, Milano közelében remete életet élt. Innen is elűzték. Egy pappal együtt a genovai szigetekre ment és ott remetéskedett. Midőn Vidor püspöki székét visszanyerte, azonnal felkereste őt. Vidor kolostort építtetett számára. Itt élt társaival együtt szent életet. A toursi püspökség hivei püspökük halála után 375. Mártont csellel, erővel Toursba vitték, hogy püspökükké legyen. Márton mint püspök is szigoru szerzetesi életet élt. Toursban temettetett el. A XVI. századbeli reformátorok 1562 máj. 15. csontjait megégették és a hamut szélnek eresztették. Emléknapja nov. 11. Mint Franciaország védőszentje tiszteltetik.

2. M. (I.), szent, pápa (649-655), szül. Tivoliban. A pápai méltóságban elődei több ízben mint követet küldték Konstantinápolyba. 649. választották pápává. 649 okt. tartotta az első lateriáni zsinatot, melyben 105 püspök vett részt, s egy szimbolumban és 20 kánonban az összes monoteleta tévelyeket, főbb képviselőivel egyetemben kárhoztatá. A görögre lefordított aktákat azután megküldte a császárnak, ki exárkája által 653. a pápát - mint felségsértőt - elfogatta s előbb Naxosz szigetére, majd Konstantinápolyba vitette, azon reményben, hogy a börtönben vissza fogja vonni azsinat határozatát. Minthogy a császár semmiképpen sem ért vele célt. Kerszonezusba száműzte, hol meghalt. Teste később Romába vitetett. Az egyház emlékét nov. 12. üli.

3. M. (II.), tévesen Marinnus I., pápa (882-884). Igen erélyes pápa. Photilust egyházi átokkal sujtotta; Formosus püspököt az átok alól feloldozta, Fulco rheimsi püspöknek palliumot, Alfréd angol királynak pedig a szt. kereszt ereklyéiből küldött.

4. M. (III.), tévesen Marinus II., pápa (943-946). Római származásu. Pápasága alatt magát a tudományok és jó erkölcsök hathatós pártfogójaként tüntette ki.

5. M. (IV.), pápa (1281-1285). Családi néven Brici Simon, a francia Bric-családból. Az ő pápasága alatt ment végbe a történelemben sziciliai vecsernye név alatt ismeretes lázadás. Politikája, mely mindenütt a franciákat tolta előtérbe és csak a francia érdekeket szolgálta, ok volt a pápai tekintély hanyatlásának és meghiusította a görög szakadás megszünését. Megh. 1285.

6. M. (V.), pápa (1417-31). A római Colonnacsaládból, a konstanzi zsinaton választották pápává, midőn a pápai székért vetélkedő XIII. Benedek letétetett. M. a konstanzi zsinat befejezése után Olaszországba ment és minthogy Róma ellenséges kezekben volt, egy ideig Firenzében székelt. Csakis 1420. tehette át Rómába székét. További kormányzási idejét részint ama, viszályok vették igénybe, melyeket Francia-Angolország és Aragoniával kénytelen volt hatalmának gyakorlása érdekében folytatni, részint pedig a gond a rendet és a nyilvános lerombolt épületeket Rómában helyreállítani. A Paviában kihirdetett zsinat létrejött, de a kitört ragály miatt Sienába tétetett át. Mivel pedig a főpapok száma igen csekély volt, M. a zsinatot feloszlatta és egy újat 1431-re Baselbe hivott össze, de mielőtt ez megnyittatott, 1431 febr. 20. meghalt.

Forrás: Pallas Nagylexikon