Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
márvány marble
márványborí... wainscoted ...
márványos mottled
márványozot... grained
márványozot... mottled

Magyar Magyar Német Német
márvány Marmor (r)
márványból ... marmorn

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Márvány

kristályosan szemcsés mészkő, mely csiszolva igen tetszetős külsejü. Kedves, szép szinük, különösen pedig egyenletesen sűrű, szemcsés szerkezetük nagyon alkalmassá teszik művészeti célokra. Van különféle apró szemü és nagy szemü; a friss törési lapokon a szemecskék mindenkor erősen fénylenek, innen kapta a marmarein (fényleni) v. marmaros (fénylő) görög szóból véve a marmor, magyarul M. nevet. A szemek kisebbedésével egyre veszít fényben, ugy hogy végre átmegy tömött mészkőbe, mely fénytelen. Viszont igen gyakran a tömött mészkő megy át M.-ba, aminthogy igen gyakran a tömött mészkő átkristályosodásából lett a M. A gyakorlatban gyakran hallani a M. név alkalmazását nemcsak szemcsés mészkövekre, hanem mind az olyan mészkövekre, melyek szép szinüek, jól faraghatók és csiszolhatók. A M. szine igen sokféle. Van fehér mindenféle változatban, szürke, sárga, vörös, kék, fekete, melyek v. egyöntetüek, vagy pedig eresek, foltosak, felhősek. Legbecsesebb a hófehér, egyformán apró szemü M., legritkább a szép sárga szinü M., de nem gyakori a sötétvörös M. sem. A sokféle szinét a M.-nak hozzá keveredett idegen anyagok okozzák, de okozhatják zárványok is. Elégszer bitumentes anyagok meg szén is festik szürkére, feketére, különösen a M.-nak nevezett nem szemcsés, de csiszolható mészköveket. Szépségük, tarkázatuk az utóbbiaknak gyakran fokozódik az által, hogy mészpát-, kalcedon- vagy quarc-erek járják át, avagy különböző alaku és helyzetü kövületeket tartalmaznak, melyek csiszolt felületen nagyon tetszetősek. A fehér M. a levegőn gyakran megsárgul vagy megbarnul, ami onnan van, mert a benne mindig igen kis mennyiségben meglevő szintelen vasoxidul tovább oxidálódik és sárga vasoxiddá lesz. Vasoxidul-tartalma következtében könnyen szét is mállik, de mállását még inkább a légbeliek, a szénsav okozzák, továbbá a rajta megtelepedő zuzmók és mohok is válhatnak pusztulásának okozójává. Leginkább kristályos palák közt találni betelepülve, nagy telepeket, tömzsöket, teléreket képezve, továbbá pedig ott, ahol tömött mészkövön eruptiv kőzet tört keresztül.

Ugy a szin szerint, mint a szerkezet és hozzá kevert esetleges ásványok szerint nagyon sokféle változatát szokás a M.-nak megkülönböztetni. A hófehér, apró és finom szemü a szobor-M. (statuario), mely ez idő szerint legszebben Olaszországban Pisa és Genova között Carrara mellett fordul elő és belőle faragják a legremekebb szoborműveket (legbecsesebb a statuario de Falcovaja). Bányászata több mint 2000 éves. Az ókorban mint ilyen különösen hires volt a paroszi és a pentelikoni M., előbbi Parosz szigetéről (Kikladok), utóbbi a Pentelikonról (Athéntől É-ra), mely attikai M. néven is ismeretes. A steatittal és csillámmal kevert, gyakran héjas elválásu, majd palás szerkezetü, halvány zöldes szinü M. a cipollino (a rómaiak frigiai M.-a, az Alpokban St. Maurice vidékén Szavójában, Piemontban, Korzikán, a Pireneusokban). A fekete szinüek - általános néven anthrakolit - közül kiválóbbak a nero antico (Felső-Egyiptomból), a Lukullan (Lucullus konzul hozta legelőször Rómába, innen a név), a bianco in nero (fehér erezettel), a porfor (Spezia mellett Porto Venere-ről) sárgás erezettel; a marmo africano fehér és vörös erezettel. A panno di morte (halál köntöse) szintén fehéresen foltos, de a foltok kövületek héjai. A vörös M.-ok közül nevezetesek az egyszinü rossoantico (Felső-Egyiptomból), a marno mandolato (Verona vidéke: Lugezzana) fehér foltokkal, a sziciliai jászpisz (marmo jaspus) Sziciliából, szalagforma fehér és zöld zeg-zugos rajzokkal; a sarencolin szürkés vagy sárgás foltokkal és sávokkal (Pireneusokból). A Verde antico (oficaleit) finom szemü M. nemes szerpentinnel keverve, amiért az egész zöld szinü felhős, sárgás vagy kékes árnyalatokkal keverve. Nagyon változatosak a M. brecciák, melyek a legkülönfélébb szinü M.-törmelékeknek ragasztóanyaggal összekerült tömegei. Nevezetes közülük a teravezzai breccia, finoman lemezes, erősen fénylő lapocskákkal és sávokkal. Egész sorozata van továbbá a kagylós M.-oknak, melyek közül hires a lumachella, a helmintolit (Karintia: Bleiberg, Tirol: Hall), melyek szinesen ragyognak, valósággal opalizálnak, amiért opalizáló M. is a nevük. A granitello di Mosviano (Toscana) tele van briozoák maradványaival, ezek kölcsönöznek neki gránitos külsőt. Hazánkban szép fehér, a carraraihoz nagyon közel álló M. terem Csik vmegyében, Szárhegyen, a Vöröstorony-szorosban Boicán (zöldesfehér), Alsó-Sebesen, Felső-Sebesen (fekete amfibol-szalagokkal, Radnán (kissé rózsaszinü), a Zsil-völgyben Szurduk szorosa, Vulkán-szorosban stb. Vörös M.-t bányásznak Piszkén (Komárom), Pécs környékén, Nagyvárad vidékén, Arad vmegyében, Monyászán, az Alduna vidékén Szvinica, mely a benne levő nagy ammonitjairól is hires. Olaszországon kivül igen gazdag M.-ban Karintia, Tirol, Isztria, Salzburg, Svájc, Bajorország, Skandinávia, Anglia, Skócia, Irország, Franciaország, Belgium és Spanyolország.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is