Masnicius

Tóbiás (Masznyik), ev. lelkész, szül. Kosztolnán (Nyitra) 1640 okt. 28., megh. Zay-Ugrócon 1697 jul. 28. 1668. szenici, 1669, illavai tanító, 1671. u. o. káplán lett. A pozsonyi delegatum judicium őt is megidézte s elitélte. Pozsonyi és nagyszombati fogsága után 1675. 41-ed magával gályákra indították. Útkozben Simonides Jánossal együtt megmenekült s bár újra kellett fogságot is szenvendniök, protestáns jóltevők pártfogásába jutván, nyomor és kínzás nem emészté őket többé. Miután Nápolyban, majd Vittenbergában több időt töltött Zittauban talált hivatásának megfelelő állást. Hazájába csak 1682. térhetett vissza s ettől fogva kevés ideig ismét Illaván működött. Innen a következő évben hitéért elűzetve, Blatnicán, 1685. Szentandráson (Turóc vmegye), 1686. Hájon, végül pedig Zay-Ugrócon lelkészkedett. Egyike volt a gyásztized legkiválóbb áldozatainak, ki irodalmi téren is elég jelentékeny munkásságot fejtett ki. Fogságának és szabadulásának történetét különböző címeken több (latin, tót és német) nyelven megirta, kidolgozott egy szláv grammatikát (Lőcse 1696) s tőle való egy Isten választott szőllőtője (tótul) c. munka is. V. ö. Krupecz István, M. fogsága és kiszabadulása (Prot. Szemle 1892) és Az illavai hitvalló (Pozsony 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon