Másod

(ol. secondo). A zenei hangközök elméleti részében, a vonalrendszeren minden oly két hangjegy, melyek vonaltól vonalközre vagy megfordítva esnek, természetes M. hangközt képeznek pl. c-d vagy d-é, v. é-f. Gyakorlatban pedig billentyüs hangszereken, minő a zongora, orgona, harmonium, M. hangközt képez két oly billentyü, mely egymás után következik. Mindkét esetben többféle faja van, mint minden más hangköznek. Nagy M. az, mikor két hangjegy különböző elnevezéssel esik vonal és vonalközre v. megfordítva, s két fehér v. fekete billentyü közt még egy található, pl. c-d, mert köztük még egy fekete, v.: fis-giis, mert köztük még egy fehér billentyü találtatik. Kis M.-t alkot gyakorlatilag két billentyü, melyek közt harmadik nem található, akár külön nevezetü, akár pedig egy eredetü, p. é-f, v. c-cis, a vonalrendszeren a kis M. az, mikor a vonal nem változik, de gyakorlatilag mégis két különböző billentyüt igényel, p. g-gis, v. á-as, stb. Van még a zeneelméletben bővített M. is, mikor a nagy M. [ÁBRA]-el fölemelve v. [ÁBRA]-vel lejebbítve kibővíttetett, de a vonalrendszeren a M.-közi határt nem lépik tul, p. c-dis, v. é-től lefelé számítva: é-des. Szűkített M. a gyakorlatban nem fordul elő.

Forrás: Pallas Nagylexikon