Másolat

(lat. copia), okirat, mely más okiratnak tartalmát tükrözi vissza. Megkülönböztetendő egyszerü és hitelesített M., mely utóbbin az illetékes hatóság v. hiteles személy bizonyítja, hogy a M. az eredetivel megegyez. A M. bizonyító erejét az eljárási törvények határozzák meg. Az 1868. LIC. t.-c. szerint az okiratnak M.-ban közlése elegendő, de csak akkor, ha az ellenfél az eredetinek megtekintését nem kivánja. A bizonyító fél az okirat eredetijét a biróságnál előre is leteheti; ha ezt nem tette, az eredetit az ellenféllel biróságon kivül közölheti; a közlés megtagadása esetében az ellenfél kérelmére a biróság az eredetinek fölmutatására határnapot tűz ki; az ekkor föl nem mutatott okirat az itélethozatalnál figyelembe nem vehető. A sommás eljárást szabályozó 1893. XVIII. t.-c. szerint az okirat, amelyet a fél bizonyítani akar, az ellenfél kivánatára v. a biróság rendeletére, a tárgyaláson eredetiben fölmutatandó.

Forrás: Pallas Nagylexikon