Másolat
(lat. copia), okirat, mely más okiratnak tartalmát tükrözi
vissza. Megkülönböztetendő egyszerü és hitelesített M., mely utóbbin az
illetékes hatóság v. hiteles személy bizonyítja, hogy a M. az eredetivel
megegyez. A M. bizonyító erejét az eljárási törvények határozzák meg. Az 1868.
LIC. t.-c. szerint az okiratnak M.-ban közlése elegendő, de csak akkor, ha az
ellenfél az eredetinek megtekintését nem kivánja. A bizonyító fél az okirat
eredetijét a biróságnál előre is leteheti; ha ezt nem tette, az eredetit az
ellenféllel biróságon kivül közölheti; a közlés megtagadása esetében az
ellenfél kérelmére a biróság az eredetinek fölmutatására határnapot tűz ki; az
ekkor föl nem mutatott okirat az itélethozatalnál figyelembe nem vehető. A
sommás eljárást szabályozó 1893. XVIII. t.-c. szerint az okirat, amelyet a fél
bizonyítani akar, az ellenfél kivánatára v. a biróság rendeletére, a
tárgyaláson eredetiben fölmutatandó.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|