Matkó
János (kézdivásárhelyi), ref. lelkész, szül. Kézdivásárhelyt
1625., megh. Kolozsvárt 1693. Szülőföldjén, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt
végezte tanulmányait. Azután kézdivásárhelyi, később szászvárosi
iskolaigazgató, majd borbereki lelkész lett. Innen II. Rákóczi György
rendeletéből Karánsebesre ment, hogy az odavaló oláh reformátusoknak saját
nyelvükön prédikáljon. E vidéknek 1658. történt földúlásakor Erdélybe menekült,
ahol Barcsai fejedelem parancsára az év végén börtönbe került, de a reá költött
vádak alól tisztázván magát, három és fél hónapi fogság után kiszabadult. Ekkor
radnóthi, azután szamosújvári lelkész lett, 1660. pedig Felsőbányára vitetett,
hol több ideig működött, de már 1668 elején Zilahon volt. Innen Tordára ment,
1682-től pedig Kolozsvárt lelkészkedett, hol 1690. kolozskalotai esperessé
választatott. Egyike a XVII. sz. legkiválóbb magyar protestáns hitvitázóinak,
kinek Sámbár Mátyás jezsuitával folytatott polemiája egy nyilvános vitában az
élőszó terére is átcsapott. Művei: Fövényen építtetett ház romlása (Szeben
1666); Kegyes cselekedetek rövid ösvénykéje (angolból ford., u. o. 1666. Újabb
kiadása Nagykároly 1762); X, ut Tök, Könyvnek eltépése avagy bányász-csákány...
(Sárospatak 1668); Kegyes lelkedet idvességre tápláló mennyei élő kenyér
(angolból ford., Kolozsvár 1691); Isten haragjának igazat és hitetlent kivágó
éles karjd (u. o. 1691).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|