Matkovich
1. Gyula, kat. áldozópap, iró (álneve Markos), szül.
Nagykanizsán 1861 jul. 16. Tanulmányait u. o. és Veszprémben végezte. Pappá
szentelték 1885. Több helyen káplánkodott, 1893 óta Budapesten tartózkodik,
mint a Herkó Páter c. kat. irányu képes élclap kiadószerkesztője. Káplán
korában Abrandvilág cím alatt dalokat adott ki, később kiadta a Kat. Őrtüzek
(I. Budapest 1886, II. u. o. 1890 és III. kötetét u. o. 1891), melyek
szatirikus iránydalokat foglalnak magukban.
2. M. Pál, irói néven Bús Vitéz, népszerü humorista,
műfordító és hirlapiró, szül. 1836., megh. 1887. A fővárosban élt egészen az
irodalomnak és sokat nyomorgott; egyideig hivatalnokoskodott a pesti biztosító
Intézetnél, élte vége felé csaknem teljesen megvakult és elszegényedett.
Önállóan megjelent eredeti munkái s fordításai közül nevezetesebbek:
Szarkalábok (Pest 1860. 2. köt.); Igaz is, nem is, elbeszélések (u. o. 1862, 2
köt.); Szellemi comfortábli (1864, 2 köt.); Szabad egyház a szabad államban
(Montalembert után ford., u. o. 1895); 100 kis történet (Hoffmann F. után
ford., névtelenül); Tündér mesék (Bechstein után ford., u. o. 1867); A vén
kisasszony titkai (Marlitt E. után ford., u. o. 1868, 2 köt.); Árnyképek,
elbeszélések (u. o. 1871); Dombey és fia (Boz Dickens után, u. o. 1874); Senki
Pál történeteiből (Budapest (1881); Külföldi elbeszélések (2 köt.); Aranyos
Erzsike (Marlitt után, 2 köt.); Szerencse föl (német regény, 2 köt.); Két
házasság (angol regény). Szerkesztette a Nevessünk c. humorisztikusnaptárt 13
évig 1870-83. Egy szép asszony betegje cimű 1. felv. vigjátékát 1859. előadták
a nemzeti szinházban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|