Mátray

1. Gábor (Rothkrepf) iró és zeneszerző, szül. Nagy-Kátán (Pest) 1797 nov. 23., megh. Budapesten 1875. 1814. mint tanító Pesten működött, 1816 a jogi tanfolyamot végezte. 1830-ig nevelő volt Prónay Simon br. és Széchenyi Lajos grófnál. Majd Pesten telepedvén le, 1833. megindította Regélő és honnművész címen az első magyar szépirodalmi és divatlapot. Az akadémia már 1833. levelező taggá választotta, mikor a nemzeti szinház 1837-ben megnyilt, a szinházi megyei bizottság őt választotta meg igazgatónak, de ez állásban csak rövid ideig maradt. József nádor a muzeum egyes gyüjteményeinek rendezésével őt bizta meg; s 1846. a Széchenyi-könyvtár őrévé nevezte ki, s e hivatalát közel 30 évig viselte; a zene terén is kiható tevékenységet fejtett ki. Régi kódexekből ő betüzte ki legelőször Tinódy Sebestyén dalait s más régi magyar énekeket, melyeket 1860. a m. tud. akadémia ki is adott. Ő rendezett hazánkban legelőször történeti hangversenyeket s ő adta ki először a nagyobb magyar népdalgyüjteményeket. Mint a nemzeti zenede igazgatója, lankadatlan munkásságot s ügybuzgalmat fejtett ki s e téren érdemei elévülhetetlenek. Az 50-es években az összes magyar dalok kiadását tervezte magyar és német nyelven zongorakisérettel, de a vállalatából csak néhány füzet jelent meg, pártoláshiány s a kiadási költségek nagysága miatt. V. ö. Vasárnapi Ujság, 1875. évf. 481.

2. M. Lajos, iró, szül. Egerben 1860 márc. 28. A budapesti egyetemen tanári oklevelet nyert s jelenleg ref. gimnáziumi tanár Szatmárt. Szerelmi dalokkal és verses elbeszélésekkel tette ismertté nevét 1883-tól fogva. Munkái: Aranka Tündéries elbeszélés (Budapest 1883); Feri, költői beszély (u. o. 1885); Hulló levelek, költemények (Szatmár 1893); Fazekas Mihály élete és munkái felfedezett ismeretlen verseivel (Debrecen 1888). Pályanyertes prologjával nyitották meg 1892. a szatmári városi szinházat, melynek létesítésén társadalmi téren sokat buzgólkodott; Szatmárt a Kölcsey-kört alakította, melynek titkára.

Forrás: Pallas Nagylexikon