Matriárkátus

(lat.-gör.), a patriárkátus mintájára szabott jogtörténeti műszó. Vele az ősállapotokhoz közelebb álló kihalt v. még élő népek azon családjogi intézményét jelölik, amelynek értelmében a gyermekek nevet, birtokot, kiváltságokat, törzshöz tartozóságot stb. az anyjuk és nem az apjuk után örökölnek. A M. szükségszerü intézmény minden oly népnél, amely a nőközösséget vagy a polyandriát (többférjüséget) ismeri és ezekhez kénytelen alkalmazkodni az örökösödés kérdéseiben. Ahol magasabb fokon álló családélet mellett is mutatkoznak még a M. nyomai, ott azok kétségtelenül a régibb nőközösség v. többférjüség állapotának még élve maradt emlékei. A M. még ma is megvan számos vad népnél, és nem egy fontos szokásjogi intézmény forrása. Igy p. korlátozza néhol a házastárs választását, amennyiben az anya rokonságába beleházasodni tilos. Az ókori irók számos európai népről is említik, hogy még a M. uralkodott náluk Rómában is vajmi sokáig csupán a patriciusok kiváltsága volt a patriárkátus alapján álló újabb törvényü házasság, mig a plebs az első századokban még az ősi, M.-sal járó házassági formákban élt. Egynejüségre tért népeknél is elég sokáig megmaradt, mint ősibb állapotok szervetlenné vált emléke, a M. némi nyoma, ugy hogy némely vad v. félvad népeknél a törzsfőnökök nem a saját fiaikra, hanem a nőtestvérükéire örökítik méltóságukat. Az unokaöccs ez előjoga a fiak előtt abból a felfogásból indul ki, hogy csak az anyai ágon való öröklés áll biztos alapon, mig a «pater incertus». A M.-ról azt atyajogra való átmenet néhol bizonyos jelképes szertartásokban is ki van fejezve, melyek (mint p. a couvade, vagyis az apa gyermekágya) a régebben csak az anyát illető gyermeknek az apa részéről való adopcióját fejezik ki. A M.-nak nevezetesen a mitologiában és a folkloreban találjuk számos nyomát a legtöbb népnél; az ilyenekből azonban csak nagy fentartással és korántsem általánosítva, legföljebb csak egyes esetekben szabad valóságos nőuralomra (gynaikokratia) következtetni amaz ősállapotok keretében, melyek a M.-nak termőtalajául tekintendők.

Forrás: Pallas Nagylexikon