Matthisson

Frigyes, német költő, szül. Hohendodelében (Magdeburg mellett) 1761 jan. 23., megh. Wörlitzben 1831 márc. 12., hol 1829 óta élt. Halléban végezte teologiai és filologiai tanulmányait, mire 1781-84. tanár volt a dessaui filantropinumban, utóbb mint nevelő utazott s két évig Nyonban élt a Genfi-tó partján; 1790-94. nevelő volt Lyonban, 1794-1812. Lujza anhaltdessaui hercegnő fölolvasója s útitársa, 1812 óta a württembergi király főkönyvtárnoka. 1809. nemességet kapott. Költeményei először 1787. jelentek meg összegyüjtve (már előbb Lieder, 1781), s azóta számtalan kiadást értek, mert M. korának egyik legnépszerübb költője volt. Kedvelt fajai: az elgia és a tájfestés, de abban nagyon érzelgős és tulzóan lágy, ebben utolsó képviselője a leirás azon elavult nemének, mely jelzőt jelző mellé, képet kép mellé rak s melyet már Lessing megtámadott Laokoonjában. De épp lágy érzelgőssége, melyet kifogástalan szép alakban, behizelgő ritmussal, választékos nyelven juttatott kifejezésre, tette költeményeit korábban oly kedveltekké, hogy még Schiller is igen kedvezően nyilatkozott róla hires birálatában (1794) és elsőrangu mesterek megzenésítették dalait (p. Beethoven az Adelaide c. szép költeményt). Pedig M. közepes, önállótlan tehetség, esedékes és puha, akit csak korának betegesen érzelgős iránya emelt rövid lélekzetü közkedveltségre. Érdekesek Visszaemlékezései (Erinnerungen. 1810-16, 5 köt.), melyekben számos utazását leirja és jeles kortársairól mesél, kikkel érintkezett. Összes munkái 1825-29. jelentek meg 8 kötetben. Irodalmi hagyatéka 1832. 4 kötetben. Életét megirta Döring, 1833. A magyar irodalomra nagy hatással volt: a Kisfaludyakon, Daykán, Berzsenyin stb. M. befolyása félreismerhetetlen, ha egyes kutatók tulbecsülték is. V. ö. Demek Gy., M. hatása irodalmunkra (Philolog. Közlöny XV., 1891, 225-270. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon