Maurus

(magyarosan Mór), a XI. sz.-ban három magyar püspök neve: 1. M., szt. Adalbert tanítványa, 1015. pécsi püspök, ki lebeszélte szentföldi útjáról szt. Gellértet s őt egy ideig magánál tartotta. - 2. M., velencei szerzetes, 1015. a Magyarországba jött szt. Gellért úti- és bakonybéli remetetársa, 1030. Csanádba követte szt. Gellértet s részt vett ennak a kereszténység terjesztése körül ott kifejtett nagy munkásságában. Kétségkivül ő lett az egyházmegye egyik főesperese. Szt. Gellért őt küldte vissza Fehérvárra, hogy a nála tanuló 30 papnövendékhez még egy tanítót hozzon. Ekkor a királynál is tisztelgett s a latin nyelv tanítására a német Henriket vitte le. Szt. Gellért megöletvén (1046), ő lett utóda a csanádi püspökségben s első dolga volt, hogy elődének holttestét Csanádra vitette, s őt ott a Boldogságos Szűz templomában temettette el. Ő maga 1053. hunyt el. - 3. M., Nyitra tájékán született, Pannonhalmán növekedett s ugyanott lett szerzetes, majd apát, 1036-64. pedig a pécsi püspök. Az ő idejében építette Péter király a pécsi székesegyházat, hová utóbb temetkezett is. Megirta szt. Zoerárd hitvalló és szt. Benedek vértanu remeték életét. Ő maga csak egyszer, tanulókorában látta Zoerárdot, de jól ismerte Benedeket, ki gyakran beszélt neki a szentről. Ez a legenda megjelent Suriusnál (Vitae Sanctorum Julii IV. 336. 1573) és Endlichernél (Monumenta 134-8. 1849); magyarra Szabó Károly fordította (Emlékiratok, 103-109).

Forrás: Pallas Nagylexikon