Max

1. József, német szobrász, szül, Burgsteinban 1803 jan. 8., megh. Prágában 1854 jun. 18. 1821. a prágai akadémia növendéke lett. Művei közül nevezetesebbek: 25 allegoriai és történeti alak Ferenc császár emlékszobrán, 4 uralkodó szobra a prágai új városházán, a Radetzky-emlékszobor talapzatának alakja Prágában stb.

2. M. Gábor, német festő, az előbbinek fia, szül. Prágában 1840 aug. 23. Már gyermekkorában nagy hajlamot mutatott a művészet iránt. 1855-1858. a bécsi akadémián Engerthnek volt tanítványa. Itt keletkezett első nagyobb képe: Oroszlánszivü Rikárd atyja holtteste mellett. Észak-Németországba tett utazása után 1858-61. ismét Bécsben tanult Ruben igazgató, Wursinger és Mayer tanárok vezetése alatt. 1863. Münchenbe ment, hol 4 évig tanítványa volt Pilotynak, aki a legnagyobb hatást gyakorolta reá. Azután is Münchenben maradt, de utazásokat is tett Belgiumba, Hollandiába és Párisba. A történeti festés tanára volt a müncheni akadémián, de hivataláról 1883. lemondott. 1865. festette két első vértanuképét: Szt. Ludmilla halála és a Keresztre feszített leány, melyek magukban foglalták későbbi fejlődésének alapjait és nagy, részben kínos feltünést keltettek. A következők közül a legjelesebbek: Az elhagyott leány (1868); Leány hullája mellett álló anatomus (1869); Lábbadozó fiatal apáca a zárda kertjében (1869, hamburgi műcsarnok); Adagio (1870); Tavaszi rege (1872); Erzsébet imája Tannhäuserért (1872); Világoság (1872); Mignon (1873); Utolsó üdvözlet (1874); Őszi tánc; Krisztus föltámasztja Jairus leányát (1875); Az oroszlán menyasszonya (Chamisso után, 1875); Mária Magdolna (1877); Tannhäuser búcsuja Venustól (1878, boroszlói muzeum); Üdvözlet a szellemvilágból (1878); Magyarországi szt. Erzsébet gyermekkorában (1881); Beteljesedett! (1881); Az oreleansi szűz a máglyán (1882); Koldusasszony gyermekével Caecilia Matella síremlékénél (1883); A viviszektor (1883); Mennyek királynője (1885); Somnambula (1886); Astarte (1886); Látomás (1888); Filozofus majmok; A majom halála; Műkritikus majom; Noli me tangere (1894); Majomcsalád (1894). Legújabb képei: Disznó-toilette; A korintusi menyasszony; Isolde halála; A prévosti látnoknő;. Mária, a szerelem anyja; Egyiptomi Mária; A bánkódó Hammonia. M. az újabb német festészet legeredetibb alakainak egyike. Művei tárgyuk, fölfogásuk és kivitelük által az ember titkos, rejtelmes érzéseit akarják felkölteni. A halál, a szellemvilág, kisérteties érzékiség foglalkoztatják. Szinte beteges hangulatot akar képeivel bennünk ébreszteni és ezért nem ritkán kellemetlenné válik. V. ö. Klemt, Gabriel M. u. seine Werke (Bécs 1887); Mann, Gabriel M. Eine kunsthistorische Skizze (2. kiad. Lipcse 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon