Maximinus

1. Julius Verus M., rendkívüli testi erejéről ismeretes trák harcos, aki eredetileg a pretoriánusok közt szolgált, majd Alexander Severus által bejutott a szenátusba. Szerencsésen harcolt a persák és alemannok ellen. A hadsereg rendkívül szerette őt és eazért, midőn Severust megölték, Kr. u. 235. őt emelték a trónra, melynek biborát megosztotta fiával, Lucius Julius Verus M.-szal. Dicsőségesen harcolt Germániában, de vadsága és kegyetlensége által egyaránt elidegenítette magától a katonai és a polgári elemet, Rómát és a provinciákat; 238. a forrongás nyilt lázadásban tört ki (l. Gordianus) és annyira fejlődött a dolog, hogy midőn a császár Itáliába indult a felkelők megfenyítésére, útközben Aquileját kellett megostromolnia, mely becsukta kapuit az uralkodó előtt. M. javában ostromolta a mai Velencét, midőn a katonák fellázadtak és az apát is, fiut is megölték. - 2. M. Daza, Galerius Maximianus közeli rokona, Kr. u. 305. a birodalom keleti felének cezárja lett; később saját felelősségére felvette az augusztus címet: háboruba keveredett Liciniusal, aki Drinápoly mellett megverte (313) és igy M. kénytelen volt Ázsiába menekülni, mely útjában Tarsos mellett öngyilkossá lett.

Forrás: Pallas Nagylexikon