(glazur), az a vékony üvegréteg, mellyel az agyagárukat
bevonjuk, hogy felszinük sima legyen és likacsaik betömődjenek. A máz egyúttal
az edény díszítésére is szolgál. Az agyagáruk mázolására alkalmazott üveg
ugyanazon hőfokon olvadjon meg, melyen az illető agyagárut égetjük, azért a nem
tűzálló, alacsony hőfoknál égetett fazekas-árura könnyen olvadó ólomüveget
alkalmazunk; a magas hőfoknál égetett porcellánra pedig alkálikus
földfémszilikátot. A porcellánmáznál könnyebben olvadó kőedény- v. faiencemázt
pedig bórsavval készítjük, mely az üveget könnyen olvadóvá teszi. Ha a máz
aránylag kemény, akkor felszine nem lesz sima, ha pedig puha és könnyen olvad,
akkor lefolyik a tárgyról vagy be is szívódik a cserépbe. Az első esetben
bórsavat vagy több olvadó anyagot (ólomoxidot, alkálit) keverünk hozzá; a
második esetben kevesebb bórsavat és több kovasavat veszünk a mázkeverékhez. A
máz az agyagcseréppel, amelyen alkalmazzuk, egyrormán terjedjen ki. Ha a máz
kiterjedése nagyobb, mint a cserépé, akkor lehüléskor, mikor tehát a máz jobban
is húzódik össze, mint az agyag, mgrepedezik (hajszálrepedések, l. Craquelé); ha
pedig kisebb a kiterjedése, akkor leválik az agyagcserépről a máz, sőt gyakran
az edény is széjjeltörik. Valamely agyagcserépre alkalmas mázt tehát csak
kisérletezés útján nyerhetünk, de gyorsabban jutunk célhoz, ha a Seger-féle
törvényt tekintetbe vesszük. Seger kimutatta azt, hogy a kovasav, bórsav és a
földfémek oxidjai az üveg kiterjedését aránylag kisebbítik, mig az ólomoxid és
az alkáliák az üveg kiterjedését nagyobbítják. Az alkalmazott máz lehet: 1.
Átlátszó ólmos máz. 2. Átlátszó alkálikus földfémmáz. 3. átlátszatlan ónos máz
(zománc). 4 Szines máz. Ha a mázkeverék csupán csak vizben oldhatatlan
anyagokból áll (kovasav, földpát, kaolin, mészkő, ólomoxid stb.), akkor a nyers
anyagokat vizzel csak finomra őröljük, ha pedig vizben oldható anyagokat (n. m.
bórsavat, bóraxot, szódát stb.) is teszünk a mázkeverékbe, akkor az öszes
oldható anyagokat a vizben oldhatatlan anyagok egy rézsével megolvasztjuk és a
nyert üveget (fritte) a többi oldhatatlan anyaggal őröljük össze. A festő
fémoxidokat vagy csak összeőröljük a mázanyagokkal, de jobb, ha előzetesen
összeolvasztjuk a máznak egy részével. A mázolandó likacsos agyagtárgyakat vagy
bemártjuk a máziszapba, vagy leöntjük azzal, v. rá is fujhatjuk az iszapos
mázat. Mind a három esetben beszívódik a viz a likacsos agyagcserépbe és a
megsűrüsödött pép rátapad a tárgy felszinére. A mázt ecsettel is festhetik a
többszinü tárgyakra (p. majolika-kályhák). Az ilyképen mázanyaggal bevont
tárgyat ezután annyira égetik, hogy a mázanyag üveggé olvadjon meg. Ettől az eljárástól
eltérőleg mázolják a kőanyagárukat, l. Kőanyagáruk.
Forrás: Pallas Nagylexikon