Mädler

János Henrik, német csillagász, szül. Berlinben 1794 máj. 29., megh. Hannoverában 1874 márc. 14. 1824. magánórákat adott asztronomiából és matematikából Beer Vilmosbankárnak, ki azután kis csillagvizsgálót épített, melyen ketten 1830 óta szorgalmasan észleltek. Különösen pontos holdmegfigyeléseiknek eredménye a nagy Mappa selenographica (Berlin 1834) és az azt kisérő szöveg: Der Mond nach seinenkosmischen und individuellen Verhältnissen (u. o. 1837) tette M. nevét ismertté; 1836. az egyetemi csillagvizsgáló asszisztense lett, 1840 meghivást kapott Dorpatba mint professzor és a csillagvizsgáló intézet igazgatója. Itt sztelláris asztronomiával, különösen pedig a kettős csillagok kimérésével foglalkozott. Szembaja folytán, mely a további megfigyeléseket megszakította, és irodalmi működés utáni vágya miatt állásáról 1865. lemondott, mire egymás után Wiesbadenben, Bonnban és Hannoverában élt. Legfontosabb tevékenysége a berlini tartózkodására eső tanulmányai a bolygók s különösen a Hold topográfiájára vonatkozólag, továbbá számításai a Bradley-féle csillagokat (Dorpater Beob., XIV. köt. 1856) és a kettős csillagok pályáit illetőleg. Mint népszerü iró oly névre tett szert, mint előtte senki; Populäre Astronomie (1. kiad. Berlin 1841, 7. kiad. Klinkerfuestől 1879) c. könyve leghathatósabb terjesztője volt a csillagászati tudományoknak. Az állócsillagokra vonatkozó munkálatai: Untersuchungen über die Fixsternsysteme (2 köt., Mitau és Lipcse 1847-48) és Die Centralsonne (Dorpat 1846) és az ezekből vont, a csillagrendszer szerkezetét magyarázó következtetései a tudománymaiálláspontja szerint tarthatatlanok. De éppen a centrális Nap hipotézise nagyon sokat tett M. nevének oly általános elterjedéséhez.

Forrás: Pallas Nagylexikon