Medgyes
Lajos, ref. lelkész, szül. Sárosmagyarberkeszen 1817 nov.
17., meghalt Désen 1894 március 9. Iskoláit 1826-40. Maros-Vásárhelyt végezte.
Azután kollégiumi köztanító volt, mig 1843. külföldre indult, de csak Bécsig
juthatott, mert a továbbutazásra engedélyt nem kapott. Itt időzött aztán 1844
elejéig, amikor a dési egyház lelkészül választá. Szabaságharci szerepléséért
gyanussá levén, az önkényuralom 1850 elején elfogatta s Kolozsvárt bezáratta.
Csak néhány hónap mulva szabadult ki, de hivatala viselésétől el volt tiltva
1851 nyaráig. Ettől fogva haláláig folyton Désen működött. Az irodalom terén
általában is, de különösen a költészet és gyakorlati lelkészet mezején buzgó
munkásságot fejtett ki. Versgyüjteménye (Erdélyi lant), elszórva megjelent
számos többi költeménye, prédikáció-kötetei, imakönyvei, külön füzetekben s
egyes vállalatokban kiadott beszédei, bár nem tartós éréküek, de a magok
korában és körében nem maradtak hatás és elismerés nélkül. V. ö. Versényi
György, M. L. élete (Erdélyi muzeum 1895).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|