Medgyes

Lajos, ref. lelkész, szül. Sárosmagyarberkeszen 1817 nov. 17., meghalt Désen 1894 március 9. Iskoláit 1826-40. Maros-Vásárhelyt végezte. Azután kollégiumi köztanító volt, mig 1843. külföldre indult, de csak Bécsig juthatott, mert a továbbutazásra engedélyt nem kapott. Itt időzött aztán 1844 elejéig, amikor a dési egyház lelkészül választá. Szabaságharci szerepléséért gyanussá levén, az önkényuralom 1850 elején elfogatta s Kolozsvárt bezáratta. Csak néhány hónap mulva szabadult ki, de hivatala viselésétől el volt tiltva 1851 nyaráig. Ettől fogva haláláig folyton Désen működött. Az irodalom terén általában is, de különösen a költészet és gyakorlati lelkészet mezején buzgó munkásságot fejtett ki. Versgyüjteménye (Erdélyi lant), elszórva megjelent számos többi költeménye, prédikáció-kötetei, imakönyvei, külön füzetekben s egyes vállalatokban kiadott beszédei, bár nem tartós éréküek, de a magok korában és körében nem maradtak hatás és elismerés nélkül. V. ö. Versényi György, M. L. élete (Erdélyi muzeum 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon