Pál, ref. lelkész. szül. 1605. Hazai tanulmányainak
végeztével külföldre ment s 1628 végén vagy 1629 elején O. m. Frankfurtban,
1629 ápr. 13. pedig Lejdában lett egyetemi hallgató. Angliába is ellátogatott,
honnan visszamenve Hollandiába, 1631 máj. 24. újra beiratkozott a lejdai
egyetemre. Még az évben hazajőve, annak végén debreceni tanár s 1634 közepén
szinyérváraljai lelkész lett, mig 1636. hasonló minőségben Munkácsra
választatott. Még Váradon is lelkészkedett, de már 1638 végén I. Rákóczi György
fejedelem egyik udvari papja volt. Mint ilyen vitát állott ki Vásárhelyi Dániel
jezsuitával, amelyet aztán irodalmi téren is folytattak. Lelkesült hévvel
karolta fel a presbiteri egyházkormányzat ügyét s a vele egyetértő Lorántffy
Zsuzsánna fejedelemasszony pártfogása mellett, mint a presbiteri elv
legkiválóbb harcosa lankadatlanul küzdött annak érdekében, ugy az egyházi
közélet mezején, mint irodalmilag. I. Rákóczi György halála után nem sokáig
maradt az erdélyi fejedelmi udvarban; 1650 nyarán nagybányai pap lett, 1652-től
pedig mint ismét az öreg fejedelemasszony udvari lelkésze, Sárospatakon
tartózkodott. Művei: Szent Ágoston vallása (Angolból ford. Debrecen 1632);
Scala coeli, avagy egynehány elmélkedések és imádságok (Bayle Lajos után
angolból u. o. 1632, VII. kiad. 1678); Hétnapi együttbeszélgetése egy
keresztyén és egy pápista katolikusnak (Cowper után angolból, u. o. 1637, II.
kiadás 1661); Szent atyák öröme (Gyulafehérvár 1640); Égő szövétnek (u. o.
1645); Lelki ábáce (angolból ford., u. o. 1645, IV. kiad. 1684); Dialogus
politico-ecclesiasticus, azaz két keresztyén embereknek egymással való
beszélgetések a presbyteriumról (Bártfa 1650); Doce nos orare quin et
praedicare, azaz imádkozásra és prédikáció-irásra... útmutatások (u. o. 1650)
Abba atya, avagy könyörgésnek lelke (Várad 1650); Erdély s egész magyar nép;
hármas jajja (Halotti beszédek I. Rákóczi György, Rákóczi Zsigmond és Bethlen
István gr. felett, Sárospatak 1653); Rövid tanítás a presiteriumról (u. o.
1653); Isteni és istenes zsinat (prédikáció, u. o. 1655); Igaz magyar nép
negyedik jajja (préd., u. o. 1657); Rabszabadító isteni szent mesterség,
Különülő keresztyén, Serva Domine (három préd., u. o. 1657); Igazak sorsa e
világon (Halotti beszéd Bocskay Istvánné Lónyai Zsuzsánna felett, u. o. 1657);
Istenhez való igaz megtérés (préd., u. o. 1658); József romlása (Halotti beszéd
Ibrányi Ferenc felett, u. o. 1659); Felgerjedt s pokol fenekéig hatalmazott
robogó tűz (préd., u. o. 1660);Ezechiás kir. hiti (két préd., u. o. 1660);
Kétség torkából kihatló lélek (préd., u. o. 1660); Bűnön búskodó lélek
kénszergése (préd., u. o. 1660); Győzködő hit (préd., u. o. 1660). E
prédikációi nemcsak külön, de gyüjteményekben («Sok
jajjokban....merült....magyaroknak....siralmi» 1658 és «Magyarok hatodik jajja»
1660) is megjelentek. Részt vett a Liturgia sacrae coenae (Sárospatak 1660)
szerkesztésében s az előszót is ő irta hozzá. Irt továbbá üdvözlő verset
Margitai Péter 1664. kiadott Ttemetéskorra való prédikációi elébe. V. ö.
Szilágyi Sándor, M. P. életéhez (Protestáns Szemle 1890).
Forrás: Pallas Nagylexikon