Medveszáj

(növ., tátogató, tátika, tátincs, táltos vagy tátos, pintyő, ebfejü fű, borjuorru fű, oroszlánszáj, Antirrhinum L.), a tátogatók virága, 25 fajjal (hazánkban 2) Európa D-i részén, É.-Amerikában és Ny.-Indiában. Többnyire kétnyáréltü; csukott ajku, szirma alján sarkantyuja helyett csak púpja van. Ez választja el a gyujtoványfűtől, amely a legközelebbi rokona. Virága magános, fűzéres vagy fürtös. Tokgyümölcse a tetején 3 likaccsal nyilik, kétrekeszü. Legismertebb az A. maius L. (aranyevő pintyő); levele lándsás, sűrü virága jókora, világosabb vagy sötétebb piros, ritkábban sárga vagy fehér, fürtös. a D-i részéről ered, sok fajtája, közte törpe alak is nő a kertben, csaknem télig virít. A kerten kivül, sziklán, régi kőfalon stb. elvadul. Az A. orontium L. apróbb virágu, vetésben és mivelt helyen nő. Régebben az előbbivel együtt nevezetes varázsfű volt, a boszorkány ellen füstöltek vele.

[ÁBRA] Medveszáj, mellette külön virág.

Forrás: Pallas Nagylexikon