Medveszáj
(növ., tátogató, tátika, tátincs, táltos vagy tátos, pintyő,
ebfejü fű, borjuorru fű, oroszlánszáj, Antirrhinum L.), a tátogatók virága, 25
fajjal (hazánkban 2) Európa D-i részén, É.-Amerikában és Ny.-Indiában.
Többnyire kétnyáréltü; csukott ajku, szirma alján sarkantyuja helyett csak
púpja van. Ez választja el a gyujtoványfűtől, amely a legközelebbi rokona.
Virága magános, fűzéres vagy fürtös. Tokgyümölcse a tetején 3 likaccsal nyilik,
kétrekeszü. Legismertebb az A. maius L. (aranyevő pintyő); levele lándsás, sűrü
virága jókora, világosabb vagy sötétebb piros, ritkábban sárga vagy fehér,
fürtös. a D-i részéről ered, sok fajtája, közte törpe alak is nő a kertben,
csaknem télig virít. A kerten kivül, sziklán, régi kőfalon stb. elvadul. Az A.
orontium L. apróbb virágu, vetésben és mivelt helyen nő. Régebben az előbbivel
együtt nevezetes varázsfű volt, a boszorkány ellen füstöltek vele.
[ÁBRA] Medveszáj, mellette külön virág.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|