Mega
az ó-szlávoknál mezda, meja v. mesgya, eredetileg határt
(mesgyét) s tágabb értelemben körülhatást, közigazgatási, katonai vagy
kincstári területet jelentett. Először a tihanyi apátság alapító levele (1055),
utóbb a Kálmán király törvénye használja ily alakban (37. fej.). Egy 1430. évi
oklevél (Orsz. lt. Dl. 2298.) a határt közönségesen mesgyének (mesde), más
szóval megyének (mege) nevezi. M. alatt értették az egyes nemzetségek által
megszállt területeket is, minek legklasszikusabb példája Koppány Somogya. Néhol
egyszerüen csak a földrajzi viszonyok folytak be a M. alakulására.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|