Megdülés

annak a bajnak neve, midőn a mezőgazdasági növények rendes állásukat elvesztve a talajra fekszenek. Leggyakrabban dülnek meg a gabonafélék s főleg a búza - legritkábban a zab - különösen Alföldünkön, melynek gazdag talajain némely meleg, esős évben a M. valóságos csapás. Azelőtt azt hitték, hogy a M. oka a talajnak kovasavban való szegénysége, de újabb vizsgálatok kiderítették, hogy a gabonafélék egész normálisan fejlődnek s meg nem dülnek az olyan talajban, amelyben a kovasavanak nyoma sincsen, ha az életviszonyok egyébként kedvezőek, s hogy a M. oka első sorban a világosság és a fény hiányában, illetve gyengeségében keresendő. A kellően meg nem világított gabona szárának alsó ízei nagyon megnyulnak, a sejtek nemcsak sokkal hosszabbak lesznek a rendeseknél, hanem falaik is vékonyak maradnak, minek következtében a szár alsó két íze annyire elpetyhül, hogy azt valamely erősebb szél vagy eső lekonyítja; de szél- és esőmentes időben is lekonyul az akkor, ha a kalászban a magvak telni s igy nehezedni kezdenek, mert ezek súlyát a szár elpetyhült alsó része nem birja el. A megdült gabonában a szemek szorultak és fénytelenek lesznek, de a szalma is nagyon sokat veszít értékéből, mert küléönösen esős időben a tövek táján rothadásnak indul, s mert rendesen több szaprofita gomba telepdik rájuk; hozzájárul ezekhez még az a baj is, hogy a megdült gabonát gépekkel aratni nem lehet s kézi erővel is nagy fáradsággal jár annak letakarítása. A gabonafélék hol korábban, hol későbben dülnek meg, s általában a korai M. kevésbbé káros, mert ilyenkor a gabona rövid idő alatt magától is fölállhat, ha az időjárás kedvező, nem esős; holott, ha később, az érést megelőző időszakban dül meg a gabona, ez a legnagyobb kárral jár, mert ekkor az már nem képes többé fölállani. Minden olyan körülmény, mely a beárnykolást növeli, növeli a M. veszélyét is; igy a súrü vetés, különösen ha az nem sorba, hanem szórva végeztetett, továbbá a friss trágya vagy a talaj természetes gazdagsága, különösen nagy nitrogéntartalma, mi a vetést tulbujává teszi. A M. ellen fentemlítettek szem előtt tartásán kivül akként óvakodnak, hogy a tulbuja vetést v. még ősszel v. kora tavasszal birkákkal legeltetik, v. a sorok irányával keresztben megfogasolják, mely utóbbi munka egyrészt ritkítja a vetést, másrészt az általa okozott sérülések a növényeket fejlődésükben egy időre meg akasztják. Ha a vetés csak későbbi időszakban, a szárbaindulás előtt lett bujává, akkor azt sarlózni v. hengerelni tanácsos; az előbbi munka leveleinek egy részétől fosztja meg a buja vetést, az utóbbi pedig egyrészt az általa okozott zúzodásokkal a gyors tovább növekedést akadályozza, másrészt a gabonaszárak földhöz szorításával új gyökérképződést indít meg az alsó bütykökből, melyek növelik a gabona szilárdságát. Ahol a munkásviszonyok megengedik, ajánlható a gabonafélék - első sorban a búza - kapás miveése is.

Forrás: Pallas Nagylexikon