Megigazulás

(justificatio), a kat. teologiában az ember lelkében végbemenő változás, amidőn a bűn és Isten előtt való utálatosság állapotából kiemelkedve ismét igazzá, Isten barátjává és gyermekévé lesz. Magában foglalja: 1. a bűnök és azok büntetéseinek elengedését Krisztus elegettevő érdemei alapján; 2. az ember újjászületését, melyet a megszentelő malaszt eszközöl.

A protestánsok a M.-t törvényes szempontból fogták fel: mint a bűnös - mondták ők - ha a világi törvények által reá szabott büntetést kiállította, igazzá lett, azaz nem vonható kereset alá, de ebből még nem következik, hogy feddhetetlen jellemüvé lett; igy a M. által az ember a bűnöktől megszabadítottnak tekintik isten által, de a megszenteltetés ezután következő kegyelmi ténye az istennek. A protestáns egyház erősen ragaszkodik az «egyedül hit által» való megigazulás tanához.

Forrás: Pallas Nagylexikon