Megoldás
a matematikában az az eljárás, mellyel meghatározzuk azokat
a mennyiségeket (számértékeket v. függvényeket), melyek valamely megoldandó
egyenletet, ill. differenciálegyenletet kielégítenek. Differenciálegyenleteknél
az igy nyert függvényeket szintén M.-oknak nevezzük, tehát nemcsak az eljárást,
hanem az eredményt is egyaránt M.-nak mondjuk. Közönséges egyenleteknél a M.
eredményét, vagyis az egyenletet kielégítő értékeket gyököknek nevezzük. A szó
tágabb értelemben bármely feladatnál ugy a megfejtésnél követendő eljárást,
mint ennek eredményét M.-nak mondjuk.
M. az esztetikában, a műnek, főkép a drámának végső része,
amennyiben a mű maga bonyodalmas, a cselekvésnek egy csomója (l. o.) meg van
kötve és ennek kibonyolítása szükséges a mű harmoniájára nézve. A csomó belső
vagy külső összeütközésekből, ezeknek halmazából, a véletlenség által
előidézett akadályokból és zavarokból áll és ily bognak minél erősebb és
ügyesebb kötésében a drámairás különös fokozatot mutat. Ugy a régieknél, mint a
moderneknél (spanyoloknál, Scribenél stb.) e csomókötés már egy bizonyos
raffinementba megy át és inkább mesterséges, mint művészi. De különös az, amit
már Aristoteles a maga korabeli drámairókról jegyez meg, hogy a poéták
rendszerint ügyesebbek a csomó kötésénél, mint M.-ánál. Igy tehát magasabb
fokon áll az a költő, ki jó, ügyes és harmonikus. M.-t talál és ezáltal a
helyzet morálját szépen világítja meg, mint az, aki a legagyafurtabb és
kificamodottabb bonyolításokkal és azoknak tetőzésével él. A M. tehát részint
technikai kellék, részint pedig az egész mű lelkét, irányát, erkölcsi világát
foglalja magában. Van gépies, mekanikai M. (deus ex machina, l. o.). A modern
drámairók szeretnek egy bizonyos erkölcsi vagy társadalmi problemát felvetni,
azt minden oldalról megvilágítani és végre - ha lehet - megoldani. Ily
iránydrámák néha az életből meríttetnek és vissza is hatnak az életre. Ilyen a
válás kérdése a francia drámairodalomban. Az Ibsen-féle irány a M.-t néha
szükségtelennek tartja és eleget vél tenni, hogy ha a nézőt a valódi vagy csak
képzelt erkölcsi problemák örvényébe sodorja.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|