Méhészálarc

A kipróbált méhész legfölebb bő mézszüretkor, mikor a népes kasok csakugy duzzadnak a méhektől, a rajbefogáskor védi arcát a méhszúrás ellen. A kezdő azonban nyugodtabban vagy biztosabban jár el a méhek körül, ha arcát, szemét a méhszúrások ellen megóva tudja. A M. kivált meleg nyári napokon kellemetlen felszerelés, miért is némelyek puszta szemvédőre, vagy arra szorítkoznak, hogy széles karimáju kalap körül fátyolt vagy szúnyoghálót varrnak, emlynek alsó széle vászonnal beszegetvén, a nyak körül összeköthető (méhészsapka). Használnak a fejet és felső testet takaró vászonujjast is, melynek arcrésze szitaszövetből készült, vagy a fejvédre emlékezttő sodronyszövetü méhészsisakot. Legcélszerübb az eredetileg Hälszig készítette méhészsipka. Ez vászonfejrészből és sárgarézszövetü sisakrostélyból áll, mely faabroncsra oly módon van szerelve, hogy tetszés szerint kinyitható, mi azon előnyt biztosítja, hogy a méhész anélkül, hogy sisakját levenné, az egyes munkálatok közti pihenők alatt friss levegőt szíhat. Dohányosok részére a M. pipaszár vagy szivar bedugására kis nyilással van ellátva.

Forrás: Pallas Nagylexikon