Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Méhfélék... ----

Magyar Magyar Német Német
Méhfélék... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Méhfélék

(Apidae), a hártyásszárnyuak rendjébe, a fulánkosok csoportjába tartozó rovarcsalád, melynek 2000 faja az egész földön el van terjedve. Hazánkban mintegy 500 faja ismeretes. Felosztják rövid nyelvüekre, melyek szabadon élnek, ezek az álméhek (Prosopis, Andraena, Macropis, Dasypoda stb.), és hosszu nyelvüekre, amelyek ismét lehetnek élődi v. kakukméhek, minden gyüjtőkészülék nélkül (Nomada, Melecta), szőrös potrohuak, gyüjtők (Anthidium, Megochile, Osmia), szőrös lábuak (Encera, Anthophora, Xylocopa) és kefés lábuak, társaságban élők (mint a mézelő méh [l..o.], földi pösnör, Melipona stb.) V. ö. Sőtér Kálmán, A méh és világa (1896, kiadja az erdélyi méhészegyesület).

A méhnek igen nevezetes szerepe jutott az emberiség kulturtörténetében. Csodálatos berendezései csakhamar felköltötték iránta a gondolkodók figyelmét, talányszerü lénye hálás tárgyul szolgált a miszticizmus és babonának. A görög-római mitisz azt tartotta róla, hogy istenek nemzették, ő szolgálja a nektárban (kilencszeresen hatványozott mézben) az isteni eledelt, mely táplál, de meg nem terhel. Már a csecsemő Zeus is táplálkozik a himettoszi méh mézével. Papok, bölcselők, természettudósok és költőknek mindenha hálás tárgyul szolgált, miért is Varro (Re rust. III. 16.) helyesen elnevezhette a muzsák madarának. Valóban Aristotelestől Schellingig, Pliniustól Victor Hugóig minden idők és népek tudósai és költői foglalkoztak véle. Pázmány Péterünk érdekes hasonlatban szól róla, de meg nem feledkezett felőle Mikszáth Kálmán sem. Költőink közül hivatkozhatunk Arany, Tompa, Vörösmarty, Vajda, Szemere, Lévayra, a meseköltő Kiss Jánosra, az epigrammatista Szentmiklóssyra és Tóth Lőrincre, annak jeléül, hogy nálunk is érvényesült faszcináló természetének hatása.

Betegségei vagy az egész népet, vagy csak egyes egyedeit érintik, előbbeniek a veszedelmesebbek; ilyen a ragályos költésrothadás, mely ellen megbízható orvoslás nincsen, miért is a mezőgazdaságról és mezei rendőrségről szóló törvény 60. §-a a költéssenyves népeket feltétlenül elpusztítani rendeli. A vérhas rossz táplálék és meghülés következtében beálló szintén ragályos kór, mely azonban gyógyítható. Ide tartozik még a gyengeségből származó röpülésképtelenség s a penészgomba okozta méhdüh. Tágabb értelemben az anyátlanság is betegsége a népnek, mely, ha orvoslást nem talál, elpusztulását okozza. Ellenségei: a viaszmoly, halálfejü boszor, méhtetü, közönséges darázs, lódarázs, nünüke stb. A méhes közelében nem látjuk szivesen sem a gólyát, sem a harkályt, cinkét, varas békát és gyíkot, melyek a hazatérő méheket elfogdossák, s a pókot, mely hálójában fogdossa őket. V. ö. Assmuss, Parasiten der Honigbiene (1865).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is