Méhlepény

(placenta), a méhen belüli életben fejlődő emlős tápláltatására szolgáló képződmény, mely a magzat fejlődésével lépést nagyobbodik; a terhesség közepén 10-13 cm., a végén 15-20 cm. átmérőjü, 3-4 cm. vastag, vérdús, lágy korongalaku. A legkorábbi fejlődési szakaszokban a mogyorónyi petét kivülről tökéletesen egy bolyhos és dús burok veszi körül (chorion). Ebből fejlődik a M., az előbb mindenütt egyenletesen bolyhos burok egy foltján a bolyhok igen erős fejlődésnek indulnak, mig a többi részeken ezzel ellentétben visszafejlődnek; az erősen fejlődésnek indult bolyhok képezik a M. alapját, de ez csupán csak az egyik része a M.-nek, az u. n. embriói rész (placenta fetalis), mely az anya méhének megváltozott nyálkahártyájával, az u. n. hulló hártyával (decidua) összenő és ezzel együtt alkotják az összes M.-t. Az ébrényi M.-nyel összenőtt decidua-részlet teszi az anyai M.-t (placenta materna). A női méhben a M. rendesen egyik v. másik kürt nyilásának megfelelőleg tapad; helye különben változó. Igen végzetes lehet azonban az anyára nézve, ha éppen a méhszájon fekszik, azaz a gyermek kitolásának útjában van (placenta praevia). Ily esetben a szülés kezdetén keletkeznek nagyfoku vérzések, mert a méh szája nem húzódhatván össze, a lepény leválásának helyén az erek tátongva maradnak. L. még Magzatburkok.

A M. alapján osztják újabb időben fel az emlősöket. Megkülönböztetnek A) M. nélkülieket (Aplacentalia), ahová a kloákásak és az erszényesek tartoznak; b) M.-nyel fejlődőket (Placentalia), amelyek lehetnek tökéletlenebbek (Indeciduata), ahová a foghijasokat, páros és páratlan patásokat, szirénákat és a ceteket sorolják, ezek vagy szórt, vagy pogácsa-alaku lepénnyel (Sparsi-, Cotyloplacenta) fejlődnek; továbbá tökéletesebbek (Deciduata), melyek v. övlepényesek (Zonoplacentalia), minők az orrmányosok, körömpatások, ragadozók és úszólábuak, vagy tányéralaku lepénnyel fejlődnek (Discoplacentalia), ahová tartoznak a rágcsálók, rovarevők, röpkedők, félmajmok és a fő emlősök.

Forrás: Pallas Nagylexikon