Meinardus
Lajos, német zenész, szül. az oldenburgi Hooksielben 1827
szept. 17. Zenét mindössze egy kevés gordonkajátékot tanult; de magától előtört
zeneköltői tehetségeért Schumann fölvétette a lipcsei konzervatoriumba (1846).
Majd Riccius, Liszt, Marx voltak mesterei. 1853-65. Glogauban az énekakadémiát
igazgatta. 1874-ig a drezdai konzervaloriumon tanárkodott, 1885-ig a Hamburger
Correspondent zenebirálója volt. Azután visszavonult Bielefeldbe. Irt 2
dalművet, 4 oratoriumot, 4 balladát ének- és zenekarra, 2 szimfóniát, vallási
és világi dalokat, kamarazene- és zongoraműveket. Érdemes könyvei:
Kulturgeschichtliche Briefe über deutsche Tonkunst (1872); Ein Jugendleben (2
kötet, 1874); Rückblick auf die Anfänge der deutschen Oper (1878); Mattheson
und seine Verdienste um die deutsche Tonkunst (1879); Mozart, ein Künstlerleben
(1882); Die deutsche Tonkunst im 18-19. Jahrhundert (1887).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|