Meissen

az ugyanily nevü járás székhelye Drezda szász kerületi kapitányságban, az Elbe és Triebisch összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 17 875 lakossal, a szász királyi porcellángyárral (l. Meisseni porcellán) és virágzó keramit-ipar egyéb ágaival, továbbá vasöntéssel, gépgyártással, Szászország legnagyobb jutafonójával és szövőjével, bot-, dohány-, varrógép-, sörgyártással és elefántcsontfaragással, gazdag agyag-, gránit- és profirbányával; régi erődítményeinek romjaival; székesegyházzal, Szt. Afra-templommal. Az Albrechtsburgban, egy késő gót ízlésben épített kastélyban, amelyet 1471. Vesztfáliai Arnold kezdett építeni és II. György jános választó restauráltatott, 1710. a szász királyi porcellángyárat helyezték el; midőn ezt 1863. átvitték a Triebisch-völgybe, ismét helyreállították és belsejét falfestményekkel díszítették. Az Albrechtsburg mellett van a gót székesegyház, amelyet az I. Ottó császár által épített templom helyére állítottak föl; ennek egyik kápolnájában látható Harcias Frigyesnek és néhány más szász hercegnek síremléke. A még most is fennálló Fürstenschule tanítványai voltak Gellert és Lessing. A várost 1892 óta Böttgernek (l. o.) emléke díszíti. Az I. Henriktől 930. alapított M. vára körül csakhamar keletkezett M. városa, amely a huszita háborukban sokat szenvedett. 1447. teljesen leégett, 1632. elfoglalták a császáriak, 1637. pedig a svédek, akik részben lerombolták. V. ö. Gurlitt, Das Schloss zu M. (1881); Loose, Altmeissen in Bildern (1882).

M. őrgrófság, egyike volt azoknak, amelyeket 965. I. Ottó császár Gero szorb fejedelem országából alakított. Első őrgrófja Wigbert volt. Utódjainak egyike, I. Ekkehard, határait az Elbén tulra terjesztette ki. A lengyelek több ízben intéztek támadást M. ellen; e támadásoknak 1018. a bautzeni béke vetett véget. IV. Henrik 1089 körül az őrgrófságot I. Henrik eilenburgi grófnak adta hűbérül, akinek fia, II. Henrik gyermektelenül halt el és ekkor az őrgrófság Wettini Konrádra és később a szász hercegekre szállt (l. Szászország). V. ö. Posse, Die Markgrafen v. M. u. das Haus Wettin (1881).

M. püspökségét 968. I. Ottó alapította és udvari káplánjára, Burkhardra bízta. Ennek utódja, Volkold, megszerezte Wurzen városát és a püspökség nemsokára a cseh határtól a Zwickauer Mulde és a Fekete-Elsterig terjedt. Leghiresebb püspöke volt Benno. 1587 után, midőn Haugwitz János püspök maga is protestánssá lett, a püspökség birtokai nemsokára a szász választók tulajdonába mentek át. V. ö. Machatschek, Gesch. d. Bischöfe d. Gochstifts M. (Drezda 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon