(Makka, Om-el-Kora a. m. a városok anyja, el-Moserefe a. m.
a nemes, Belad-al-Amein a. m. a hivők hazája), Hedsaz arab tartomány fővárosa,
a mohammedánus világ legszentebb helye és Mohammed szülővárosa, közel 100
km.-nyire a Vörös-tenger partján épült Dsiddától, kopár és száraz hegyek közt,
keskeny völgyben, Arábia belsejéből a Vörös-tengerhez vezető több út
találkozásánál, 30-50 000 lak., akik nagyobbára az ide vándorló zarándokok
ellátásából élnek. A M.-völgy közepén van az iszlám hivőinek legnagyobb
szentsége, a Kaaba. Közelében látható a külön épülettel körülfogott Zemzem-kút.
Ez, valamint M. egyéb kútjai, nagyobbára sós vizüek. Édes vizzel a várost Harun
khalifa ideje óta azon vizvezeték látja el, melyet a hegységből 50 km.-nyi
távolságból vezettek be, de amely már meg van rongálva. Utcái elég szabályosak
és elég szélesek, de kövezetlenek. A körfalakon és egy kis erősségen kivül a
város védelmére szolgál a völgy K-i részében egy magaslaton épített, vastag
falakkal és tornyokkal ellátott citadella. Legnagyobb jelentőséget M.-nak,
amely már az ókorban az arab törzsek vallási és kereskedelmi centruma volt, az
kölcsönöz, hogy a mohammedánusok leglátogatottabb búcsujáró helye. A zarándokok
száma, akik egy-egy évben M.-ban megfordulnak, különböző; régebben
megközelítette a 200 000-et, de most is 100 000 körül van. A zarándokok közül
sokan hosszabb ideig maradnak a városban és ezért itt mindig a legkülönfélébb
nemzetiségeket találni együtt. M. a mohammedánus vallástudománynak is
középpontja és a teologiai tekintélyek száma nagy; élükön a seik-al-ulema áll.
A lakóházak nagyobbára ugy vannak beosztva, hogy az idegen zarándokok
befogadására alkalmasak legyenek; ennek dacára ezek közül számosan a városon
kivül sátrak alatt kénytelenek tanyázni. A Kaabán és a búcsujárás céljául
szolgáló főmecseten kivül a város közelében is vannak a vallásos hit által
szentnek tartott helyek, aminők egyes szentek sírjai, az Abu-Kubeisz,
Dsebel-al-nur stb. nevü helységek, amelyekhez számos legenda is fűződik.
Mohammed idejében a városban a legtekintélyesebb a Koreis-törzs volt, amelyhez
tartozott maga a próféta is. E törzsnek utódai maig is élnek a városban. Köztük
a Hasszán-család ősidők óta a legtekintélyesebb; tagjaiból kerülnek ki a
serifek. A khalifátus megdőlése idejében, a X. sz.-ban sikerült a szent városok
fölötti uralmat magukhoz ragadniok. A XIII. sz. óta Katada fiai gyakorolják a
serif-hegemoniát. Közülök kerül ki a nagyserif. A XIV. sz.-ban M. a török
szultánok hatalmába jutott, akik magukhoz ragadták a nagyserif kinevezésének
jogát is. És bár hivatalosan Hedsaz török helytartója M.-ban is a kormányzó, a
serif gyakorolja a lakosságtól támogatva a valódi hatalmat. 1803. a vahabiták
M.-t is elfoglalták és kirabolták. De Mehemmed Ali egyiptomi pasa Arábia ellen
vezetett expediciója (1811-13) uralmuknak csakhamar véget vetett. Ámbár
Mehemmed Ali a szultán nevében foglalta el Hedsazt, ennek kormányát mégis
önállósítani törekedett és megkisérlette a serifek hatalmát is megtörni, de
hiába. 1840. Hedsaz újra a porta közvetetlen hatalmába került. M.-ba csak az
iszlám hivői juthatnak be. Néhány európainak mindamellett sikerült mohammedán
álarc alatt bejutnia a városba; ezek elseje a XVI. sz.-ban az olasz Barthema
Lajos volt; követői Domingo Badiah y Lebiah (1807), Seetzen (1809), Burckhardt
(1811), Roches (1842), Burton (1852), Maltzan (1860) és Snouk-Hurgronje (1885).
V. ö. Burton, Personal narrative of a pilgrimage to El Medina and Mecca (London
1879); Maltzan, Wallfahrt nach M. (Lipcse 1865).
Forrás: Pallas Nagylexikon