Melanémia

(gör.), feketevérüség, bizonyos súlyos hideglelési alakok következményeképen előálló kórfolyamat. Nem minden maláriánál fordul elő, leginkább a déli vidékek súlyos eseteinél észlelhető, de egyes epidémiákban a mérsékelt égöv alatt is előfordul. A M. csakis vérvizsgálat alapján ismerhető fel, a vérben ugyanis ilyenkor szabadon úszkáló, szabálytalan alaku, sötét barnás-fekete apró rögöcskék láthatók erősebb nagyítás mellett. Néha ezen rögöcskék sejtekbe vannak zárva s eddigi ismereteink szerint a hideglelést okozó plasmodium malariae egy fajának terméke látszanak lenni s alapjában a vérfesték átalakulásából származnak. Mig néha csak kevés van a vérben, addig máskor oly tömegek gyülnek össze, amelyek egyes kisebb verőerek ürterét teljesen eltorlaszolják. Ezáltal az illető hely vérkeringése szenved s igy az agyvelő, a vesék, de más szervek működésében is súlyos zavarok támadhatnak. Mindazonáltal az előálló tünetek nagy része a nagyfoku malária rovására is irandó. Az egyes szervek sötétebb szinüek lesznek, a bőr is s a megszúrt ujjból kibocsátott vér inkább barnás, mint vörös szinü. A pigment természetesen a vérben képződik, de egyes bővérü szervekben nagyobb mennyiségben deponálódik, ami régebben azt a véleményt keltette, hogy a pigment ezen szervekben (lép, csontvelő, máj stb.) képződik. Ami a M. gyógyítását illeti, ugy közvetetlen a M.-ra hatni képesek nem vagyunk, de ilyen esetben nagyon sürgős a malária megszüntetése, amit nagy kininadagokkal, néha közvetetlenül a vérbe fecskendezve e szert, érünk el.

Forrás: Pallas Nagylexikon