Melanémia
(gör.), feketevérüség, bizonyos súlyos hideglelési alakok
következményeképen előálló kórfolyamat. Nem minden maláriánál fordul elő,
leginkább a déli vidékek súlyos eseteinél észlelhető, de egyes epidémiákban a
mérsékelt égöv alatt is előfordul. A M. csakis vérvizsgálat alapján ismerhető
fel, a vérben ugyanis ilyenkor szabadon úszkáló, szabálytalan alaku, sötét
barnás-fekete apró rögöcskék láthatók erősebb nagyítás mellett. Néha ezen
rögöcskék sejtekbe vannak zárva s eddigi ismereteink szerint a hideglelést
okozó plasmodium malariae egy fajának terméke látszanak lenni s alapjában a
vérfesték átalakulásából származnak. Mig néha csak kevés van a vérben, addig
máskor oly tömegek gyülnek össze, amelyek egyes kisebb verőerek ürterét
teljesen eltorlaszolják. Ezáltal az illető hely vérkeringése szenved s igy az
agyvelő, a vesék, de más szervek működésében is súlyos zavarok támadhatnak.
Mindazonáltal az előálló tünetek nagy része a nagyfoku malária rovására is
irandó. Az egyes szervek sötétebb szinüek lesznek, a bőr is s a megszúrt ujjból
kibocsátott vér inkább barnás, mint vörös szinü. A pigment természetesen a
vérben képződik, de egyes bővérü szervekben nagyobb mennyiségben deponálódik,
ami régebben azt a véleményt keltette, hogy a pigment ezen szervekben (lép,
csontvelő, máj stb.) képződik. Ami a M. gyógyítását illeti, ugy közvetetlen a
M.-ra hatni képesek nem vagyunk, de ilyen esetben nagyon sürgős a malária
megszüntetése, amit nagy kininadagokkal, néha közvetetlenül a vérbe
fecskendezve e szert, érünk el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|