Melanózisz

(gör.) a. m. festenyes beszűrődés vagy festenyes átalakulás, azaz abnormis mennyiségü festenynek lerakódása a sejtekbe, szöverekbe, főleg a köztakaróba. A festenyszemcsék vagy a vér festenyének származékai (hematogén) vagy az ugynevezett melaninból állanak. Már normális viszonyok között ugy a hám-, mint a kötőszövet tartalmaz a test bizonyos helyein festenyszemcséket, igy a bőr Malpighi-rétege, a recehártya festenyhámja. Ezen festenyezettség ugy élettanilag, azaz egészséges embernél (p. napfény tartós behatására vagy a faj szerint), mint kórosan lehet felfokozva. Igy a bőrfestenyzettség növekszik a terhesség tartama alatt főleg barna nőknél (chloasma uterium). Az egész köztakaró bronz szinü v. a cigányfaj erős festenyzettségét utánzó sötét árnyalatuvá lehet az ugynevezett Addisson-kórnál, mely a mellékvesék elfajulásával szokott társulni. A sorvadó szivizomzat is erősebb barna árnyalatot ölt. A napfény hatása alatt fejlődnek ki a bőrön a szeplők, amik nem egyebek a bőr körülirott pontjain fellépő festenyszaporodásnál. Az ugynevezett melanin-képződés módja még vitapont. Vannak ezenkivül festenyszemcsék, amelyek kétségtelenül a piros vérsejtek vastartalmu festőanyagának (hemoglobinnak) származékai, melyek szintén tartalmazhatnak vasat (ugynevezett hemosziderin), vagy vasmentesek s jegecesek is lehetnek (hematoidin). Ha a hemosziderin halál után a tetemben kénköneggel (SH₂) jut érintkezésbe, ugy vaskéneg származik, amely a bélben, hashártyán szürkés vagy fekete foltokat okozhat (az ugynevezett pszeudometanozis). Az ugynevezett M. tenticularis pigmentosa vörös foltokkal kezdődő, utóbb lekorpádzó és szeplőszerü erősen festenyezett foltokat visszahagyó bőrbetegség.

Forrás: Pallas Nagylexikon