Melius

(Horhi Juhász) Péter, reformátor, debreceni lelkész, püspök, iró, a kálvinizmus megszilárdítója. Születési éve bizonytalan, régibb irók 1536., újabbak 1515. teszik. Született nemesi családból (magának is voltak földbirtokai) a Somogyságban Horhi nevü faluban, e helység valaha lételét a tolnavármegyei ily nevü puszta őrzi; megh. Debrecenben 1572 dec. 15. Családi Juhász nevét (görögül: Meleios) az akkori szokás szerint s a külföldre való tekintetből hellénesítette, de irásain vegyesen és együtt használja mindakét nevet. A vittenbergai egyetembe 1556 okt. 25. iratkozott be, onnan Debrecenbe hivatott lelkipásztorul. Haza érkezésekor a lutheránizmus és kálvinizmus közt folyt a harc. A kálvinizmust Petrovics Péter és Kálmáncsai Márton halála (1557 végén) darab időre feltartóztatta. A tulsúlyban levő lutheránus rendek a tordai országgyülésen (1558 márc. 17.) csak a katolikus és lutheránus vallásnak biztosítottak szabadságot. M. állt a vezértelenül maradt kálvinizmus élére, Váradra értekezletet hivott egybe (1559 aug. 18.), melyre megjelent a már ingadozni kezdő kolozsvári nagy tehetségü lutheránus lelkész, Dávid Ferenc is, közösen irásba tették az első kálvini hitiratot az úrvacsoráról (Orthodoxa Sententia de coene Domini). M. debreceni lelkész társának, Szegedi Gergelynek és váradi lelkész barátjának, Czeglédi Györgynek közreműködésével két év alatt szerkesztette a legterjedelmesebb első hazai református hitvallást (Confessio Debrecinensis) 1561. Ezalatt Veráncz Antal egri püspök és várparancsnok elűzte Huszár Gált (l. o.) Kassáról, kit Debrecen tárt karokkal fogadott; az egri várőrséget is zaklatta protestáns prédikátoruk miatt. A zaklatott vitézek M.-hoz fordultak, aki hitök voltának kimutatása végett megküldötte nekik a már kész debreceni hitvallást, melyet Eger és az egervölgyi nép magáévá tett s Confessio catholica cím alatt Ferdinánd királyuknak felküldött, kérvén lelkészük háboríthatatlan megtarthatását, esküvel kötelezvén magukat a király iránti hűségre s a várnak holtukig tartó megvédésére. Mágocsi Gáspár várparancsnok idejében még jobban megszilárdult Egerben a ref. vallás, megjelent ott maga M. is (1564 aug. 15.) s Alaghi Menyhért főurat megnyerte a ref. egyháznak.

Az erdélyi, főleg szász lutheránusok a német lutheránus egyetemekhez felebbeztek, hogy ezek tekintélyével elvethessék a debreceniektől beplántált kálvini úrvacsoratant. M. tollat ragadt, védelmezte a református tant (Apologia 1563), kimondván benne, hogy a német egyetemek nyilatkozata előtt épp ugy nem adhatják meg magukat, mint a pápai bullák által nem irányoztathatnak; másik röpiratában (Refutatio 1564) cáfolta a szászok hitvallását. Az 1564-iki enyedi zsinaton csakugyan végleg különváltak az erdélyi reformátusok a lutheránusoktól, Dávid F.-et választván püspöknek. A tordai országgyülés (1564 jun. 12.) helybenhagyta a különválást, egyenlő szabadságot biztosítva mindenik egyháznak. János Zsigmond erdélyi fejedelem M.-t küldte (1562 elején) Szolnokra Mahmud béghez, a fogoly Szegedi Kis István reformátor kiszabadítására. Huszár G. távoztával M. első gondjává lett Debrecenben nyomdát állítani; lelkesítő buzdításai, intései, felhivásai folytán sikerhez jutott, s ujoncokkal bár, az első nyomdaterményt (Debreceni Hitvallás) világra hozatta. Sajtóállítási és irodalmi érdejeit jutalmazandó, a fejedelem M.-nak Váradon kőházat és szőllőt adományozott (1566 ápr. 28.). A gyulafehérvári zsinaton (1566 ápr. 14.) M. a Dávid Ferenc újítását nagy bátorsággal Servet-féle koholmánynak nyilvánította. Itt veszi kezdetét a két férfiu, két püspök és két elv közötti, néha ádázzá vált összeütközés. Dávid egyik tanítványa, Egri Lukács, Ungvár vidékén hintegette ugyanezen évtől fogva az unitárius nézeteket. Az új veszedelem ellen tartotta M. a hires debreceni zsinatot 1567 febr. 26., melyen a Tiszavidékről 17 egyházmegye (a mai 2 tiszavidéki egyházkerület) képviselői jelentek meg. Itt fogadtatott el az első református Egyházi Törvény-Tár (Articuli Majores, M.-féle kánonok), az eretnekek ellen büntető záradékkal; itt iratott alá a II. helvét Hitvallás, s lett szimbolikus könyvvé, s adott nevet a magyar református egyháznak. Az unitáriusok ellen pedig készült a Brevis confessio pastorum magyar és latin nyelven, utasítás és tiltakozás volt ez a francisco-blandratisták ellen.

Dávid sem nyugodott, magát a hajlékony ifju fejedelmet, főtanácsosát Szekér Gáspárt, s az udvart jól hangolta ügye iránt, az állami nyomdát Gyulafehérvárt rendelkezése alá megnyerte, azon bocsátotta ki M. és társai ellen munkáit, a Szentháromságot képekben is gúnyoló iratokat; szabad kezet nyert az eszme szabad terjesztésére (1568 jan. 8.); a fejedelemmel összehivatta a gyulafehérvári vitát (1568 márc. 3.), felsőbb rendelet folytán megjelentek azon a két tiszai vidék református lelkészei is. A fényes vita a fejedelmi palotában tiz napon át folyt, a fejedelem udvari tanácsosai ostromolta az egységhivőket, Dávid ékesszólásának hatalmával védekezett. Döntetlen maradt a főkérdés, mi az udvar ingadozó magatartásának köszönhető; mindkét fél teljes szabadságot nyert szóval és irodalmilag folytatni a küzdelmet. E vita a külföld figyelmét is felébresztette: Zauchi Jeromos hidelbergai, Major György vittenbergai tanárok az unitáriusok ellen ragadtak tollat. A kölcsönös súrlódás közepett Dávid indítványára újabb hitvita tartatott Váradon 1569 okt. 20., ez már magyar nyelven. A fejedelem (János Zsigmond) a vita tetőpontján, a hatodik napon, döntés nélkül bezárta a gyülést, mert az ország egyéb gondjai kényszeríték távozni e városból. A váradi vita leirását kiadta Dávid. Részrehajlatlannak nem tekinthető, a másik fél egykorulag is hamisnak tartotta. Újolag kiadták 1870. Nagy Lajos és Simén Domokos.

M. 1570. három munkát bocsátott ki, a harmadikat az akkor kedvelt verses alakban: Béza Tódortól Genfből bátorítást kapott (1570 márc. 10.): «folytasd a munkát és légy erős, nemes példáddal erősítsd a többi atyafiakat». Új zsinatot hivott Csengerbe (1570 jul. 26.), de arra Dávid és társai nem jelentek meg, hivatkozva fejedelmök tilalmára, hanem a kitűzött 51 tétel közül az őket érdeklő 10 tételre nyomtatott könyvben feleltek. A zsinat egy erős (utolsó hazai) hitvallást készített, nemcsak a Szentháromságról, hanem az egész református tanrendszerről. Zárkő a csengeri hitvallás s végső választó fal az unitáriusoktól. M., aki a nyomtatott hitvallást terjedelmes levéllal a fejedelemnek ajánlotta, Threcius Kristóftól értesült, hogy József párisi és más rabbik a Jézus ellen munkát adtak ki. M. igéretet tett (1569 ápr. 27.), hogy azokat meg fogja cáfolni. A gyakran betegeskedő fejedelmet Dávidék sürgették, s ő 1571 jun. 6. a vásárhelyi országgyülésen - szenvedélyes viták után - törvényileg biztosítá az unitáriusok vallásszabadságát. Az utolsó Szapolyai (János Zsigmond fejedelem) nem sokára ezután elhalt (1571 márc. 14.) 31 éves korában. Halála nagy fordulatot idézett elő, utódává a katolikus Báthory István választatott, az állami nyomda az unitárius kézből kivétetett. Dávid is alább hagyott M. és Károlyi Péter ellen használt gúnyos élcelésével, őket egyszerüen a két jámbor Péternek nevezé. M. élete végén, mint már korább is jóslát, szemlélhette nagy ellenfelének halványodását. Threcius Kristóf, a krakói egyetem rektora, összeköttetésbe akarta hozni M.-t a hires Dudics András egykori tudós pécsi püspökkel, aki Lengyelországban élt, de a kételkedő bölcsész Dudics és a szigoru hitü M. egymással váltott levelezései (1571 és 1572) sikertelenek maradtak: a két ellentétes lélek nem értette meg egymást. Éppen ily eredménytelen maradt a Béza és Dudics közötti levéli érintkezés is. V. ö. Sámuelfy, Lorandus Andreae Dudics Orationes (Halle 1743); Heppe H., Theodor Beza (Elberfeld 1861, 240-244. old.); Géresi K., Prot. Egyh. és Isk. Lap (1862, 954 old.). M. utolsó zsinatját Nyirbátorban tartotta (1571 szept. 16.) az unitáriusok XIV. tételét cáfolván.

Hamvai a mostani Kossuth-utca végén, ma már eltünt ősi sírkertben egy dombtetőn temettettek el, sírja fölé egy óriás kőkoporsó (ingens saxum) hengeríttetett. Özvegyet és két leányt hagyott hátra, a piacon állott házát és telkét a város vette meg lelkészlakul, abban lakott a XVII. sz.-ban Komáromi Csipkés György, a XIX. sz.-ban Révész Bálint és most Kiss Aron püspök. A tiszántuli református egyházkerület közgyülése 1865. végzésileg kimondta, hogy M. Péter emlékének megörökítéséről annak idejében gondoskodni fog. A debreceni református egyháztanács 1872 dec. 15. a nagytemplomban emlékünnepet tartott M. halála háromszázados fordulóján, az emlékbeszédet Révész Imre tartotta. Megülte a református kollégium felsőbb tanulósága is e napot, a város négy pontján tartván felolvasásokat a népnek. Síremlék-, esetleg szoborállításra mozgalom indult, a begyült összeg 3030 forint. De a Révész Imre által felvetett történelmi nehézségek - a sírhely pontos meghatározása, s az arckép nem találása - darab időre feltartóztatták az emlékállítást. Most a Csokonay-kör vette kezébe ez ügyet, s az egyház is kinevezte küldöttségét.

M. művei: A Krisztus közbejárásáról (prédikációk, Debrecen 1561); Pál apostol levelének (Kolosse-beli) magyarázata (prédikációk, u. o. 1561); Az Aran Tamás hamis és eretnek tévelygési (u. o. 1562); Az egész keresztyén tudománynak fundamentoma (Káté, Kálvin irása szerint, u. o. 1562, 2. kiad. u. o. 1569); Confessio Ecclesiae Debrecinensis (u. o. 1562). Az egrieknek rendelt példányok címlapján Confessio Catholica név áll. Közönségesen nevezteték e hitvallás egervölgyinek, Melotai korában (1621) pedig Confessio Hungarorum-nak. Magyarra fordította Kiss Áron püspök (Budapest 1881). A kisértet és a bűnös ember párbeszéde. A hitről és a keresztségről való vetekedés (Debrecen 1562, 2. kiad. u. o. 157); Magyar predikációk (postillák, u. o. 1563, a római levél magyarázata); Válogatott predikációk (főünnepekre, u. o. 1563); A keresztségnek, urvacsorája osztogatásnak, esketésnek ... igaz módja (magyar agenda, u. o. 1563); Apologia et obstersio Ecclesiae Debrecinensis a calumniis quibusdam (u. o. 1563); Refutatio confessionis de coena Domini Matthiae Hebler (u. o. 1564); Az két Sámuel és az két királyi könyveknek ... fordítása magyar nyelvre (u. o. 1565); Jób könyvének fordítása (Várad 1565); Brevis confessio pastorum (Debrecen 1567. Ajánlva II. János királynak. Magyarra fordította Kiss Áron, 1881); A Debrecenbe öszvegyült keresztyén prédikátoroknak ... vallások (u. o. 1567. Ajánlva a magyarországi áros népeknek; az előbbinek új, más rendezésü s népiesbb idomítása., 2. kiad. Kiss Árontól, 1881); Articuli ex verbo Dei ... compositi (u. o. 1567. LXXIV. cikk, első ref. egyházi Törvénykönyv [Canones]. Ajánlva az anyaszentegyháznak, 2. kiad. u. o. 1591. Magyarra fordította Nagyobb cikkek címen Kiss Áron, 1881); Új testamentom (Szeged 1567. Elveszett); A szent Jánosnak tett Jelenések magyarázása (fordítás és prédikációk, Várad 1568. Előfohásszal a felséges Istenhez); Propositiones de Job et Jehovah ... (XXII. tétel, u. o. 1568); Disputatio in causa SS. Trinitatis (Kolozsvár 1568, 2. kiad. u. o. 157); Az egész szentirásból való igaz tudomány (Debrecen 1570. Ajánlva Enyingi Török Ferencnek); Igaz szentirásból kiszedett ének (u. o. 1570. Ajánlva Mágócsi Gáspárnak); Confessio Vera (u. o. 1570. Ez a csengeri hitvallás, ajánlva II. Jánosnak, Béza levelével M.-hoz); Principia quaedam in theologia et philosophia immota (u. o. 1570. Ajánlva Csáky Mihálynak); Egyházi énekek (karácsonyi, nagypénteki, u. o. 1569. Szegedi Gergely énekes könyvében, 2. kiad. Budapest 1893); Herbarium. A fáknak és füveknek nevekről (Kolozsvár 1578, az első magyar botanika. V. ö. Demko K., A magyar-orosz rend története, Budapest 1894); Levelei Bullingerhez (Böhl Ede, Confessio Helvetica, Bécs 1866), Dudicshoz, Bézához, Threciushoz, a hazai előkelőkhöz. Elveszett munkái: A zsidók áldozatáról; A halál könyve, mindkettő 1565 előttről; három könyve az unitárius 400 tétel ellen és a párisi rabbik ellen, nyomtatva Genfben. A debreceni ref. kollégium könyvtárában megvan M.-nak 11 műve, u. m. magyar nyelvü 6, latin 5.

Forrás: Pallas Nagylexikon