Melizma

(gör.) a. m. dal, melódia; a zenében egyes főhangoknak más mellékhangokkal vagy kisebb-nagyobb zöngecsoportokkal való felékesítését jelenti. Az ily melizmatikus ékesítések épp ugy előfordulnak az éneknél, mint a hangszerek által előadni szokott dallamoknál. Az énekben mindig egy szótagra s annak is főleg a vokálisára esnek; hangszereknél pedig egyes főhangot vesznek körül. A M.-k hangjegyi száma önkényes; ha nagyon sokra terjed: akkor koloratura a neve, mely a zeneiró v. előadó művész ízlése szerint alakul. A melizmatikus zöngék értéke sincs szabályhoz kötve, de mindenesetre a főhangtól különböző értékekre kell, hogy feloszoljanak.

Forrás: Pallas Nagylexikon