Mell
(pectus), a gerinces állatok és az ember törzsökének elülső
felső része; tágabb értelemben ide értetődnek mindama zsigerek (tüdők, sziv
stb.), melyek a törzsök felső részében vannak. Rendesen csak a kulcscsontok
alatt a bordaívekig terjedő tájékot értjük rajta, melyhez tehát a kulcscsont
alatti tájékok, az emlők és az emlők által közrefogott kebel tartoznak. -
Madár-M. (pectus carinatum), a mellkasnak a csontok angolkóros megbetegedésénél
létesülő oly alakváltozása, melynél a mellkas elül nem lapos, hanem a hajó
éléhez (carina) vagy a madár szegycsontjához hasonlóan kiemelkedő. Létesül
azáltal, hogy az angolkóros csontok hajlékonyabb volta miatt a bordák a
bordacsont és bordaporc határtájékán lelapulnak vagy egészen besüppednek,
miáltal a mellcsont (szegycsont) kiemelkedik. Ha, ami ritkább, a mellcsont a
meredek lefutásu vagyis szintén kiemelkedő bordaporcok között besüpped és
oldalról össze is nyomatik, ugy annak helyén a mell egy hosszanti barázdát fog
mutatni (tölcsérmell). A madármell a mellkasüreg szűkülésével s ez a légcsere
zavaraival jár. Gyógykezelése az angolkóréval azonos.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|