Mellüregi szervek

összesen a mellkasban lévő képződmények, első sorban azonban a tüdők és a sziv. Ezenkivül benne foglaltatnak a légcső, nyelőcső, valamint a bolygó és együttérző idegrendszer megfelelő részei, továbbá a szivből eredő és a szivhez menő nagy erek és a mellvezeték. A tüdők a mellkas két felében egymástól tökéletesen elkülönített savós üregekben feküsznek. Az ezen üregeket bélelő savós hártya teszi az u. n. mellhártyát (pleura), mely egyrészről beborítja a tüdőüregek falát (a mellhártyának u. n. fali lemeze), másrészről bevonja a tüdők felszinét is (a mellhártyának u. n. zsigeri lemeze). A fali lemezen magán megkülönböztetünk borda-, rekesz- és gátorüregi részeket, valamint az u. n. mellhártyacsúcsot. Ezen lemezek által képezett savós sikamlós felszinü üregekben végzik a tüdők lélekzési kitéréseiket. Ezen mozgások főleg a tüdő elülső és alsó részén történnek, midőn a tüdőnek ezen szélei a mellhártya lemezei között majd kiterjednek, majd összehúzódnak. A mellhártya üregének azon helyeit, melyekben a tüdők kitéréseiket eszközlik, mellhártya-zugoknak nevezik: legfontosabb a rekeszbordai és a gátorbordai zug; az előbbiben a tüdőnek elülső, az utóbbiban a tüdő alsó széle végzi kitéréseit. A mellkas középvonalában a két elkülönített tüdőüreg között fekszenek lent a mellcsont alsó fele mögött külön savós üregben a sziv, feljebb a szivből kiinduló nagy erek a lélekzőcsővel; mindezek mögött húzódik lefelé a nyelőcső közvetlen a gerincoszlopon a hozzája csatlakozó lehágó törzsöki verőérrel. A nyelőcsővel halad a bolygó ideg, a gerincoszlop oldalain pedig az együttérző idegrendszer határkötege. Mindezen a mellkas középvonalában lévő szervek által kitöltött területet a két tüdőüreg között gátorüregnek hivják. L. még Lélekzőszervek.

Forrás: Pallas Nagylexikon