Mélységmérő

(bathometer, ol. scandaglio; ang. the lead, plummet), a tengerfenék mélységének meghatározására szolgáló készülék. a legegyszerübb egy gúlaalaku ólomdarabból áll, melyet egy reá kötött s megfelelőleg jelezett zsineg segélyével a vizbe, a fenék eléréséig bocsátanak. E célból az ólomdarabot felül kifúrják, hogy a zsineget a lyukon át húzva reá köthessék, alul pedig egy félgömbalaku vájattal látják el. E vájatba faggyut kennek, melynek rendeltetése az, hogy az ólom feneket érve, az ottan fekvő kavics, növények, iszap stb. a faggyuhoz ragadjon s minek utána az ólmöt ismét felhúzták, a tengerfenék minőségéről is tájékozással szolgáljon. Ilyen szerkezetü M. rendesen háromféle nagyságban van minden hajón és pedig a nehéz M. 18-20 kg. súlyban 350-400 m. kötéllel, a közép M., végre a kézi M. 3-4 kg. súllyal és 55 m. zsineggel. Miután a fenékre bocsátott ólomdarabot ismét felhúzni nagy fáradságba kerül s nagyobb mélységből igen kétes dolog is, mert a zsineg, kötél legtöbbször elszakad, Brooke nevü amerikai tengerésztiszt egy oly M.-t talált fel (l. az ábrát), mely szerkezeténél fogva, ha a műszer feneket ér, illetve ott felütődik, a lehúzó súlyt képező ólom vagy ágyugolyó egyszerüen a mérő készüléktől elválik (abból kiakasztódik) és a fenéken visszamarad, mig a műszer maga a kötél vagy zsinegen könnyen felhúzható. Ilyen és hasonló M.-k többféle kivitelben léteznek, de noha a könnyen szakadó zsineget v. kötelet már megfelelő vastagságu dróttal helyettesítették is, mely drótnak egy forgó tengelyről való egyenletes letekerése és ennélfogva a vizben lévő és a fenék felé esendőben lévő súlynak (M.-nek) esése is fékgépezettel szabályozható, az ily mérés, melynél a mélységet a kifutott zsinór v. drót hossza határozza meg, nem egészen megbizható, miután egyrészt a feneket ért súly felütődésének pillanatát sokszor felismerni nem lehet és igy több zsineg v. drót fut ki, mint szükséges; másrészt a különböző mélységben létező tengeráramlatok a zsinórt v. drótot magukkal ragadván, a mélységet kutató személyt még akkor is a drótnak további utáneresztésére csábítják, amidőn a műszer maga már esetleg feneket ért. Az eszközölt méréseknél észlelt ilyen és hasonló hibák tehát egy olyan M.-nek használatba vételét tették kivánatossá, mely a mélységet nem a kifutott zsinór v. drót hossza által, hanem ettől függetlenül határozza meg.

[ÁBRA] Brooke mélységmérője.

Ilyen sokféle módosításban készített műszerek (bathometer) fő lényege az volt, hogy egy a viznél súlyosabb test egy másik a viznél könnyebb testtel ugy köttessék össze, hogy az előbbinek a tengerfenékkel való érintkezésekor a súly egy rugóra történt nyomás folytán kikapcsolódva a tengerfenéken visszamaradjon, mig a viznél kevesebb fajsúllyal biró tulajdonképeni mérőkészülék a viz felszinére emelkedjék. A mélységnek meghatározására a viz felszinére emelkedő mérőkészülék, hasonlólag a hajócsavarhoz készített kis propeller-kerékkel (Voltmann-féle szárny) láttatott el, mely ugy a mélységbe való alámerülésnél, mint az onnan való felemelkedésnél forgott és ezen megtett forgásoknak számát egy óraműhöz hasonló kerekkészüléken leolvashatólag mutatta. Legtöbbnyire hibás adatokat nyujtván, e rendszer szerint készült M. sem felelt meg a követelésnek, amiért is a tenger mélységeit oly műszerrel óhajtották kifürkészni, amelynél a mélységnek meghatározása a viz nyomásán alapszik. Az eső ilyen M.-k egyikét Arzberger bécsi mérnök készítette, mely a zsinórt, drótot egészen nélkülözi és rendszere nézve az aneroid-barometerhez hasonlít. Idővel ezeket a viz nyomása folytán regisztráló M.-műszereket műdosították, javították, ugy annyira, hogy a jelenben e M.-kkel egész pontos méretek eszközölhetők. Egy ilyen M. három főrészből áll: 1. a vizfenékre húzó súlynak kikapcsolását, elbocsátását eszközlő készülékből; 2. a viz mélységét feltüntető készülékből és 3. egy füstöt fejlesztő készülkkel ellátott, a viznél kevesebb fajsúllyal biró testből.

Forrás: Pallas Nagylexikon