Memnon
a görög hősmondák kedvelt alakja, kivált a Homert korban
követő (kiklikus) költőknél (l. Epikus ciklus). Az Iliász még nem ismeri, az
Odisszeiában a trójai sereg legszebb daliája és Eosnak fia. A kiklikusok tovább
szőtték alakját, igy lesz belőle Tithonosnak (Priamos testvérének) fia, az
etiópok királya, aki Hephaistos által készített fegyverzetben Priamosnak
segítségére siet. Patroklos és Hektor halála után elejti Antilochost, Achilleus
kedves barátját, akiért Achilleus véres bosszut áll és elejti a vakmerő M.-t.
Ekkor Eos, a gyászoló anya Zeusnál kikéri fia számára a halhatatlanságot. A
monda jelentősége a tragikus irodalommal és a képzőművészettel való benső
összefüggésben rejlik. A görögök M. országát nem a mai Egyiptomban, hanem a
napkeleti Etiopiában, a szerecsenek között keresték, igy lett fia a napkeltének
(Eos). A történeti hagyomány M.-nak tulajdonítja a szuzai királyi palota
felépítését és hol azt mondja, hogy etiopiai csapatokkal Priamosnak segítségére
indult; hol azt, hogy Szuza és Trója közt minden nép felett úrrá lett.
Egyiptomban ez a M.-monda csak az alexandriai korban jött a görögök által, akik
azt egy óriási szoborhoz kötötték, mely Theba közelében a mostani Medinet-Habu
mellett maig látható, de nem M., hanem Amenhotep (III.) király szobra. Ennek a
szobornak felső része valószinüleg Kr. e. 27. földrengés következtében leesett
és ezóta a csonka szobor napkeltekor sajátszerü hangot hallatott, hasonlót az
elpattant húr hangjához. Ezt a sajátszerü hangot a monda ugy magyarázta, hogy
M. üdvözli anyját, Eost. (V. ö. Fáy András novelláját, M. szobra.) M. sírját az
ókorban számos helyen mutatták és az ókori regében csaknem oly sűrün fordul
elő, mint Roland a középkorban. Ilyen sírok voltak Etiopiában, Feniciában
(Ptolemaisz mellett) és Abidosznál a Helleszpont mellékén. V. ö. Letronne, La
statue de M. (Páris 1833) és Lepsius, Briefe aus Ägypten (Berlin
1852).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|