Mendelssohn-Bartholdy

Felix, német zeneszerző, szül. Hamburgban 1809 febr. 3., megh. Lipcsében 1847 nov. 4. Először anyja tanította zongorázni is, nyelv- és egyéb ismeretekben bőven részesült, kenyérpályára készülés nélkül is néhány évet töltött az egyetemen. 1812 óta Berlinben éltek. Zenei tanulmányait M. egészen zsenge korában kezdte; anyja után Berger Lajos, Hennings (hegedüs), Zelter (Goethe barátja) a zeneelméletben voltak oktatói. Már 1818. zongorázott nyilvános hangversenyben; szülői háza élénk társasélet központja volt, heti házi hangversenyeit 1821 óta rendszeresen ellátta saját, még zenekarra is irott szerzeményeivel, amelyeknek hallásából, hatásából szintén sokat tanult. Sokat utazott; 1825. apja Párisba vitte, megkérdezni Cherubinitól (a conservatoire igazgatójától), érdemes-e a serdülő fiut zenésznek nevelni; a rendkivül szigoru Cherubini megnézte a H-moll quartettet és M.-t gazdag tehetségnek jelentette ki. Az ifju 1826. megirta Weber hatása alatt a Sommernachtstraum (Szentivánéji álom) megnyitóját, 1827. előadták egyetlen, szinpadra irt operáját: Camacho házassága (addig csak 4 kisebb dalművet irt, zenekar helyett zongorakisérettel). 1829., Bach Sebestyén halála óta először, ennek Matthäus-passzióját elevenítette föl mint betanító karnagy. 1836 óta a lipcsei Gewandhaus hangversenyeinek igazgatója volt. 1837. nőül vette egy prot. lelkész leányát, Jeanrenaud Ceciliát. 1843. megalapította a lipcsei konzervatoriumot, tanártársai Hauptmann Mór, Schumann Róbert, David Ferdinánd és Pohlenz Keresztély Ágost voltak. Legkedvesebb, nagy tehetségü és zeneművekkel is fellépett testvérének (Fannynak, Hensel nevü festő 1805. szül. nejének) halála döntötte félévig tartó halálos betegségébe. 72 műve jelent meg életében, halála után pedig a 72-121. számmal jelölt és számozatlan művek. Az első hely ezek közt a Paulus és Elias (1847) oratoriumokat illeti meg (Händel és Haydn óta a legbecsesebb oratoriumok ezek); azután hangversenyre szánt megnyitói, ouverturejei közül következnek: a Szentivánéji álom, 51. mű; A hebridák vagy Fingal barlangja, 26. mű; Nyugodt tenger, szerencsés utazás, 27. mű; A szép Meluzina regéje, 32. mű; Ruy Blas, 92. mű. Színházi zeneművei: Antigoné és Oidipus Kolonosban, Sophokles tragédiáinak karénekei, 55. és 93. mű; Szentivánéji álom, Shaksperehez, 61. mű (a megnyitó után 15 évvel készült zenekari számok); Athalie, Racine tragédiájához, 74. mű. Öt szimfóniája van: C-moll; énekes szimfónia (Lobgesang); A-moll (skót szimfónia); A-dur (olasz); D-dur (a reformáció 300 éves jubileumára). Zenekarral előadandók: hangversenymű hegedüre, C-moll, 64. mű; sokkal szebb és nehezebb, mint 2 zongora-koncertje; capriccio (H-moll), rondo brillant, sérénade, fő szólamuk a zongora. Kamara-zeneművei: vonós oktett, 2 quintett, 7 quartett; zongorás sextett, quartett, 2 trio, 1 hegedü- és 2 gordonkaszonáta, s Variations concertantes gordonkára. Zongoraművei közül legkiválóbbak: 50 dal szöveg nélkül; capriccio, 5. mű; rondo capriccioso, 14. mű; preludiumok és tanulmányok, 104. mű; 7 preludium és fuga; 4 szonáta-változatok. Orgonára: 3 preludium és fuga; 6 szonáta. Énekművei: 83 dal, 13 kettős, 28 vegyes- és 21 férfikar; 2 kántáte, számos zsoltár és más egyházi jellegü darab, többnyire zenekarral stb. Van egy Krisztus c. oratoriumából s Lorelei c. operájából is töredék. Mindezek lágy dallamosságuk, mély érzésük, gazdag képzelet, s rendkivüli változatosságuk mellett is ugyanegy csendes, ábrándos, vonzó kedély tükrözése által iskolát csináltak, mely azonban nem mindig ragaszkodott M. szigoruan klasszikus formáihoz és főleg az aprólékosságokban finom, gondos kidolgozásához.

Forrás: Pallas Nagylexikon