Mendelssohn

Mózes, német folozofiai iró, ki a német zsidóság történetében korszakot alkot, szül. Dessauban 1729 szept. 6., megh. Berlinben 1784 jan. 4. Szegényes viszonyok közt élő atyja, Mendel, (innét neve: M.-ssohn) és Fraenkel Dávid dessaui rabbi már zsenge gyermekkorában vezették be a bibliai, talmudi és vallásbölcsészeti tanulmányokba. Korai szellemi megerőltetése ideg-, majd pedig hátgerincbajt okozott, mely púpossá és élte fogytáig gyöngélkedővé tette. Mint 14 éves fiu Berlinbe ment (1743), hol a legnagyobb nélkülözések közt folytatta tanulmányait s egyebek közt annyira elsajátította a német nyelvet, hogy szabatos, világos német prózája mintaszerüvé vált. 1750. mint nevelő került Bernhard selyemgyáros házához, hol 1754. mint könyvelő alkalmaztatott, mig Bernhard végrendelete értelmében a gyári üzlet társa lett. 1754. ismerkedett meg Lessinggel, kihez ezentul a legbensőbb barátság fűzte. Lessing, M. tudta nélkül, már 1755. kiadta ennek Philosophische Gespräche c. értekezését, melyet a szerény férfiu csupán olvasás végett adott neki. Ugyanez évben jelent meg (névtelenül Danzigban) M. és Lessing közös műve: Pope, ein Metaphysiker, valamint M.-nak nagy tetszéssel fogadott Briefe über die Empfindungen. Abbt és Nicolai irodalmi vállalataiban tevékeny részt vett. Ueber die Evidenz in den metaphysischen Wissenschaften a berlini tudományos akadémia által kitűzött első pályadíjat nyerte (1762), mig Kantnak csak a másodikat itélték oda. 1767. megjelent a lélek halhatatlanságát tárgyaló hires munkája: Phaedon. (Magyar fordítása már 1793. megjelent. Újabban Farkas-Glück Regina fordította, Debrecen 1884.) Közte és Lavater közt, ki őt nyilvánosan felszólította a keresztség felvételére (1769), sok keserüséget okozó tollharc támadt, melyért Lessing elégtételt adott neki, midőn Bölcs Náthánjában személyesítette és megörökítette M. nemes gondolkozásu egyéniségét. Ezentul első sorban hitfeleinek szentelte tehetségét. Síkra szállt védelmükre és fáradozott szellemi és tudományos, valamint társadalmi viszonyaik emelésén, az általuk széltiben beszélt jargon s egyéb visszásságok megszüntetésén. E tekintetben úttörő volt Mózes 5 knyvének általa eszközölt német fordítása, melynek héber kommentárját (biúr) részben maga irta, részben tudós barátaival (az u. n. biuristák) iratta, kiknek segítségével eszközölte az egész szentirásnak 1783. befejezett fordítását és magyarázatát (a zsoltárokat ő fordította). 1778. jelent meg a Ritualgesetze der Juden c. munkája, 1783. Jerusalem, oder über religiöse Macht u. Judenthum, 1785. Morgenstunden (Isten létéről s egyéb teologiai és bölcsészeti kérdésekről) s ugyanez évben utolsó műve: An die Freunde Lessings, elhunyt nagy barátjának védelmére. Bár zsidó hite miatt itt-ott mellőzés és lenézés érte, kora legjobbjainak barátságát és tiszteletét birta. A modern zsidóság, melynek voltaképi megalapítója, Mózes és Maimonides Mózes mellett mint harmadik Mózesét tiszteli. Szülővárosában 1890. szobrot állítottak neki. Műveinek legteljesebb kiadását unokája (M. G. B.) eszközölte (Lipcse 1843-45, 7 köt.) V. ö. Kayserling M., M. M. Sein Leben und Wirken (2. kiad. u. o. 1888) és M. M. Ungedrucktes und Unbekanntes von ihm und über ihn (u. o. 1883); Vasárnapi Újság 1879. évf. 587.

M. József, az előbbinek legidősebb fia) szül. 1770 aug. 11., megh. 1848 nov. 24.), testvérével, M. Ábrahámmal (szül. 1776. dec. 10., megh. 1835 nov. 19.), ki M.-Bartholdy Félix atyja volt, Berlinben 1805. Mendelssohn & Co. céggel banküzletet alapított, melynek jelenlegi tulajdonosai: M. Ferenc és József, meg M.-Bartholdy Ernő. M. Mózes leányai közül a második, Dorottya (szül. 1763 okt. 24., megh. 1839 aug. 3.), miután első férjétől elvált, 1804. protestáns lett, s azután másodszor is nőül ment Schlegel Frigyeshez, kivel együtt 1808. kat. hitre tért. Regényén (Florentin, Lübeck 1801) meglátszik Thieck és Goethe hatása; később régi lovagregényeket (Merlin, Lothar u. Maller, stb.) dolgozott át modern felfogással. V. ö. Reich, Dorothea von Schleges u. deren Söhne, Johannes u. Philipp Veit (Mainz 1887); Hensel S., Die Familie M. 1729-1847. Nach Briefen u. Tagebüchern (2 köt., 8. kiad. 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon