Menedék
(asylum), oly hely, mely régibb időben az oda menekültet
nemcsak az elfogatás, hanem a törvény által ki nem vettesetekben főbenjáró s
testcsonkító büntetések ellen is megoltalmazta. Leginkább templomok, egyházak,
nemzetközi szokás és kiváltságoknál fogva a követeknek lakásai, melyek azonban
mai nap nem a M.-jog, hanem a területenkivüliség fogalma alá esnek. A M.-ek
eszméje a középkori keresztény egyháztól ered, amely ezen az úton is a középkor
véres büntetőjogát szelidíteni iparkodott. M.-ek hazánkban a kereszténység első
idejétől fogva fennállottak. Szt. István D. II., C. 51. a M. alól egyenesen
kiveszi a felségsértőket: Si quis in Regem aut Regnum conspiraverit, refugium
nullum habeat ad Ecclesiam. Az 1723. CXIII. és az 1765. XXVII. t.-cikkek (de
Asyli Casuum Elaboratione) a M.-ek országos szabályozását rendelték el, a
tényleges törvényes szabályozás azonban meg nem történt. A kérdéssel királyi
rendeletek foglalkoztak. Régenten M.-ül szolgáltak minden ájtatos helyek:
templomok, kolostorok, paplakok, iskolák, kórházak; az 1776 dec. 5-iki királyi
rendelet a M.-et csak oly egyházakra szorította, melyekben szentségek
kiszolgáltatnak, vagy egyházi szentség tartatik, s egyúttal a M. alól számos
kivételt állapított meg (23 eset), jelesül: a felségsértés, királysértés,
gyilkosság, mérgezés, magzatelhajtás, utonállás, lopás, hivatali sikkasztás,
pénzhamisítás, gyujtogatás, vámcsalás stb. eseteit. A nem kivett esetekben a
M.-re futás (perfugium ad loca asyli) következménye a büntetés alól való
menekülés. A kivett esetekben az egyházi férfiak a menekvőt haladéktalanul a
biróságnak kiadni tartoztak. A kivétel fenforgásának megállapítása a világi
biróság hatásköréhez tartozott. A kiadandó büntettesnek eltitkolása vagy
megszöktetése kártérítésre való kötelezettséget s pénzbüntetést vont maga után.
M.-ek mai nap többé nincsenek. V. ö. Falk M., A menedékjog a nemzetközi jog
alapelveiből származtatva (Budapest 1864).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|