Menedék

(asylum), oly hely, mely régibb időben az oda menekültet nemcsak az elfogatás, hanem a törvény által ki nem vettesetekben főbenjáró s testcsonkító büntetések ellen is megoltalmazta. Leginkább templomok, egyházak, nemzetközi szokás és kiváltságoknál fogva a követeknek lakásai, melyek azonban mai nap nem a M.-jog, hanem a területenkivüliség fogalma alá esnek. A M.-ek eszméje a középkori keresztény egyháztól ered, amely ezen az úton is a középkor véres büntetőjogát szelidíteni iparkodott. M.-ek hazánkban a kereszténység első idejétől fogva fennállottak. Szt. István D. II., C. 51. a M. alól egyenesen kiveszi a felségsértőket: Si quis in Regem aut Regnum conspiraverit, refugium nullum habeat ad Ecclesiam. Az 1723. CXIII. és az 1765. XXVII. t.-cikkek (de Asyli Casuum Elaboratione) a M.-ek országos szabályozását rendelték el, a tényleges törvényes szabályozás azonban meg nem történt. A kérdéssel királyi rendeletek foglalkoztak. Régenten M.-ül szolgáltak minden ájtatos helyek: templomok, kolostorok, paplakok, iskolák, kórházak; az 1776 dec. 5-iki királyi rendelet a M.-et csak oly egyházakra szorította, melyekben szentségek kiszolgáltatnak, vagy egyházi szentség tartatik, s egyúttal a M. alól számos kivételt állapított meg (23 eset), jelesül: a felségsértés, királysértés, gyilkosság, mérgezés, magzatelhajtás, utonállás, lopás, hivatali sikkasztás, pénzhamisítás, gyujtogatás, vámcsalás stb. eseteit. A nem kivett esetekben a M.-re futás (perfugium ad loca asyli) következménye a büntetés alól való menekülés. A kivett esetekben az egyházi férfiak a menekvőt haladéktalanul a biróságnak kiadni tartoztak. A kivétel fenforgásának megállapítása a világi biróság hatásköréhez tartozott. A kiadandó büntettesnek eltitkolása vagy megszöktetése kártérítésre való kötelezettséget s pénzbüntetést vont maga után. M.-ek mai nap többé nincsenek. V. ö. Falk M., A menedékjog a nemzetközi jog alapelveiből származtatva (Budapest 1864).

Forrás: Pallas Nagylexikon