Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Menelik... ----

Magyar Magyar Német Német
Menelik... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Menelik

vagy Menilek, abissziniai négus, szül. 1842. Előbb János abissziniai császárnak helytartója, illetőleg alkirálya volt Szoában, de ebben az állásban sokáig igen csekély ragaszkodással viseltetett ura iránt. Sőt Munzinger, Masszaua egyiptomi helytartójával kezet fogva, János császár ellen háborura készült (1875). De a háboru megkezdését célzatosan halogatta és mihelyt János császár Arendroop egyiptomi ezredes hadosztályát, nemkülönben Haszan egyiptomi herceg seregét megszalasztotta, M. sietve békéért könyörgött és újra meghódolt Jánosnak (1876 márc.). Mihelyt azonban az olaszok (1885) Masszauát megszállották, M. hűségében újra ingadozott és az olaszokhoz szított, kiktől Antonelli gróf közvetítése mellett több ezer Remington-puskát és 4 hegyi ágyut kapott ajándékul. János császár kevésbbé rokonszenvezett az olaszokkal, akiket 1887 jan. 26. Dogali mellett meg is vert, de nemsokára a máhdistákkal keveredvén háboruba, 1889 márc. 9. a Metemnehnél vívott csatában életét vesztette. Trónját unokaöccse, Mangasa örökölte, csakhogy M. ezt az erélytelen fejedelmet félretolta és maga csapott fel Abisszinia királyának. Hogy ingadozó trónját biztosítsa, most is kedvezett az olaszoknak és többféle fontos engedményt tett nekik. Tűrte, hogy azok Kerent és Asmarát megtarthassák, sőt az 1889 máj. 2. (illetve szept. 29.) kötött ucsilli szerződésben arra hatalmazta fel Olaszországot, hogy minden a külügyi politika keretébe vágó ügyben Abissziniát helyettesíthesse. Mihelyt azonban trónja kissé megszilárdult, máris restelte ezeket az engedményeket és kierőszakoltnak jelentette ki az ucsilli szerződést. De az olaszok most már nem hallgattak panaszaira, az eritreai gyarmat határait egyre kitágították és a Mareb és Takasen közti vidéket is megszállották. M. erre 1893. Európa fejedelmeihez fordult, hogy az olaszok gyámságától szabaduljon, de a legtöbben ezek közül feleletre sem méltatták. Ezek folytán a M. és Olaszország közötti viszony mind jobban elmérgesedett és midőn az olaszok Tigré helytartóságba is betették lábukat, M. nyilt háborura szánta el magát. Az olasz kormány nem Arimond tábornokot bizta meg a háboru vezényletével (ki valamivel előbb a Máhdi derviseit Agordánál legyőzte és Ras Sebattot, M. egyik fő emberét, M. önkénye ellen megvédelmezte volt), hanem Baratieri tábornokot küldte Afrikába. Ez jóformán át sem vette még a fővezényletet, midőn M. alvezérei: Ras Makonnen, Ras Mikael és Ras Olié 1895 dec. 7. a visszavonuló Aimondinak egyik alvezérét, Toselli őrnagyot, aki a visszavonulást elrendelő parancsot meg nem kapta, Amba-Aladsinál meglepték és hadosztályainak nagyobb részével felkoncolták. Az amba-aladsi vereség hire kormányválságba sodorta Olaszországot és az 1895 december 15. megalakult Crispi-kabinet 20 milliót és 10 000 katonát kért a parlamenttől, amit a kamara 255 szavazattal 48 ellenében meg is szavazott. A harc eközben Makallé fellegvár körül összpontosult, melyet parancsnoka, Galliano őrnagy hősi ellentállás után, éhség és vizhiány következtében 1896 jan. 20. átadott M.-nak, ki az őrséggel, keresztény felabaráti szeretetét hangoztatván, kegyesen bánt és Galliano embereit (néhány tiszt kivételével, akiket kezes gyanánt visszatartott) Adagahamusba kisérte, ahol Baratieri őket tárt karokkal fogadta. Erre M. egész hadseregével (körülbelül 60 000 emberrel) Baratierivel szemben ütötte fel táborát, ki az Adagahamus és Mai Meghitta melletti magaslatokon ütött táborában vagy két hétig farkasszemet nézett a szintén passzív szerepre szorítkozó ellenfelével. Baratierinek sokak előtt megmagyarázhatatlan tétlensége oly lázas izgatottságba ejtette Olaszországot, hogy Crispi egyrészt a képviselőház szünidejét meghosszabbította, másrészt pedig Baratierit támadásra nógatta, aki azonban a segédhadak megérkezése után sem mozdult meg helyéből. Ekkor a febr. 14. éjszakáján az a csapás érte, hogy szövetségesei, Ras Agos el Bar és Ras Sebatt főnökök hűtlenül elhagyták, több olasz hadosztályt levágtak és az Alequa-szorost megszállván, Adigrattól elvágták. Csak három napi harc árán sikerült Baratierinek a szorost újra hatalmába keríteni és Adigratba való visszavonulási útját újra biztosítani. Febr. 15. M. követeket küldött Baratieri táborába és késznek nyilatkozott az ellenségeskedést beszüntetni, ha Olaszország az újonnan megszállt vidékekről, nevezetesen Tigreből és Szoából csapatait visszavonja és az ucsilli szerződés említett pontját elejti. Ezt az ajánlatot azonban Baratieri (Crispitől kapott utasítása értelmében) visszautasította és így a háboru tovább folyt. Mig az olaszok az aduai völgyet szegélyező magaslatokat szállták meg, M. a völgyben összpontosította három seregét, de támadni egyik fél sem mert. Ekkor az a hir érkezett Baratieri táborába, hogy a Crispi-kabinet visszahivatását határozta el és Baldisserát nevezte ki utódának és e hir hallatára Baratieri elkeseredésében szerencsétlen lépésre határozta el magát. Márc. 1. három hadoszloppal támadást intézett M. ellen, mely támadás azonban Albertone tábornok, a bal hadosztály vezérének tulságos gyors felvonulása következtében nemcsak e hadosztály teljes vereségét eredményezte, hanem a menekülő olaszok és abissziniai segédhadaik (aszkarik) Arimondi tábornoknak (közép) hadosztályát is a legnagyobb zavarba hozták, minek általános futás lett a következménye. Soha európai hadsereg Afrika földjén ilyen vereséget nem szenvedett; az olaszok és segédhadaiknak vesztesége legalább is 12 000-re rúgott. Az aduai katasztrófa annyira felzaklatta az olasz kedélyeket, hogy a Crispi-kabinet, be sem várván a képviselőház itéletét, lemondott, de megelőzőleg Baratierit állásától elmozdította és hadi törvényszék elé állította. Az orosz cár M. négusnak a György-rendjelet adományozta személyes vitézsége fejében és késznek nyilatkozott a béke közvetítésére. Az olasz sereg pedig ezek közben egyre Masszaua felé hátrált, mig M. seregei már Adigrat és Adagamus vidékét is ellepték. M. a hadi foglyokért 14 millió lirát követel, de a békealkudozások még nem vezettek eredményre. Az olaszok helyzete újabban annyival rosszabbra fordult, mert időközben (ápr. 3.) Stevani ezredes Tukrufnál a máhdi derviseitől vereséget szenvedett és attól kell tartani, hogy M. a dervisekkel szövetségre lép.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is