vagy Menilek, abissziniai négus, szül. 1842. Előbb János
abissziniai császárnak helytartója, illetőleg alkirálya volt Szoában, de ebben
az állásban sokáig igen csekély ragaszkodással viseltetett ura iránt. Sőt
Munzinger, Masszaua egyiptomi helytartójával kezet fogva, János császár ellen
háborura készült (1875). De a háboru megkezdését célzatosan halogatta és
mihelyt János császár Arendroop egyiptomi ezredes hadosztályát, nemkülönben
Haszan egyiptomi herceg seregét megszalasztotta, M. sietve békéért könyörgött
és újra meghódolt Jánosnak (1876 márc.). Mihelyt azonban az olaszok (1885)
Masszauát megszállották, M. hűségében újra ingadozott és az olaszokhoz szított,
kiktől Antonelli gróf közvetítése mellett több ezer Remington-puskát és 4 hegyi
ágyut kapott ajándékul. János császár kevésbbé rokonszenvezett az olaszokkal,
akiket 1887 jan. 26. Dogali mellett meg is vert, de nemsokára a máhdistákkal
keveredvén háboruba, 1889 márc. 9. a Metemnehnél vívott csatában életét
vesztette. Trónját unokaöccse, Mangasa örökölte, csakhogy M. ezt az erélytelen
fejedelmet félretolta és maga csapott fel Abisszinia királyának. Hogy ingadozó
trónját biztosítsa, most is kedvezett az olaszoknak és többféle fontos
engedményt tett nekik. Tűrte, hogy azok Kerent és Asmarát megtarthassák, sőt az
1889 máj. 2. (illetve szept. 29.) kötött ucsilli szerződésben arra hatalmazta
fel Olaszországot, hogy minden a külügyi politika keretébe vágó ügyben Abissziniát
helyettesíthesse. Mihelyt azonban trónja kissé megszilárdult, máris restelte
ezeket az engedményeket és kierőszakoltnak jelentette ki az ucsilli szerződést.
De az olaszok most már nem hallgattak panaszaira, az eritreai gyarmat határait
egyre kitágították és a Mareb és Takasen közti vidéket is megszállották. M.
erre 1893. Európa fejedelmeihez fordult, hogy az olaszok gyámságától
szabaduljon, de a legtöbben ezek közül feleletre sem méltatták. Ezek folytán a
M. és Olaszország közötti viszony mind jobban elmérgesedett és midőn az olaszok
Tigré helytartóságba is betették lábukat, M. nyilt háborura szánta el magát. Az
olasz kormány nem Arimond tábornokot bizta meg a háboru vezényletével (ki
valamivel előbb a Máhdi derviseit Agordánál legyőzte és Ras Sebattot, M. egyik
fő emberét, M. önkénye ellen megvédelmezte volt), hanem Baratieri tábornokot
küldte Afrikába. Ez jóformán át sem vette még a fővezényletet, midőn M.
alvezérei: Ras Makonnen, Ras Mikael és Ras Olié 1895 dec. 7. a visszavonuló
Aimondinak egyik alvezérét, Toselli őrnagyot, aki a visszavonulást elrendelő
parancsot meg nem kapta, Amba-Aladsinál meglepték és hadosztályainak nagyobb
részével felkoncolták. Az amba-aladsi vereség hire kormányválságba sodorta
Olaszországot és az 1895 december 15. megalakult Crispi-kabinet 20 milliót és
10 000 katonát kért a parlamenttől, amit a kamara 255 szavazattal 48 ellenében
meg is szavazott. A harc eközben Makallé fellegvár körül összpontosult, melyet
parancsnoka, Galliano őrnagy hősi ellentállás után, éhség és vizhiány
következtében 1896 jan. 20. átadott M.-nak, ki az őrséggel, keresztény
felabaráti szeretetét hangoztatván, kegyesen bánt és Galliano embereit (néhány
tiszt kivételével, akiket kezes gyanánt visszatartott) Adagahamusba kisérte,
ahol Baratieri őket tárt karokkal fogadta. Erre M. egész hadseregével
(körülbelül 60 000 emberrel) Baratierivel szemben ütötte fel táborát, ki az
Adagahamus és Mai Meghitta melletti magaslatokon ütött táborában vagy két hétig
farkasszemet nézett a szintén passzív szerepre szorítkozó ellenfelével.
Baratierinek sokak előtt megmagyarázhatatlan tétlensége oly lázas izgatottságba
ejtette Olaszországot, hogy Crispi egyrészt a képviselőház szünidejét
meghosszabbította, másrészt pedig Baratierit támadásra nógatta, aki azonban a
segédhadak megérkezése után sem mozdult meg helyéből. Ekkor a febr. 14.
éjszakáján az a csapás érte, hogy szövetségesei, Ras Agos el Bar és Ras Sebatt
főnökök hűtlenül elhagyták, több olasz hadosztályt levágtak és az
Alequa-szorost megszállván, Adigrattól elvágták. Csak három napi harc árán
sikerült Baratierinek a szorost újra hatalmába keríteni és Adigratba való
visszavonulási útját újra biztosítani. Febr. 15. M. követeket küldött Baratieri
táborába és késznek nyilatkozott az ellenségeskedést beszüntetni, ha Olaszország
az újonnan megszállt vidékekről, nevezetesen Tigreből és Szoából csapatait
visszavonja és az ucsilli szerződés említett pontját elejti. Ezt az ajánlatot
azonban Baratieri (Crispitől kapott utasítása értelmében) visszautasította és
így a háboru tovább folyt. Mig az olaszok az aduai völgyet szegélyező
magaslatokat szállták meg, M. a völgyben összpontosította három seregét, de
támadni egyik fél sem mert. Ekkor az a hir érkezett Baratieri táborába, hogy a
Crispi-kabinet visszahivatását határozta el és Baldisserát nevezte ki utódának
és e hir hallatára Baratieri elkeseredésében szerencsétlen lépésre határozta el
magát. Márc. 1. három hadoszloppal támadást intézett M. ellen, mely támadás
azonban Albertone tábornok, a bal hadosztály vezérének tulságos gyors felvonulása
következtében nemcsak e hadosztály teljes vereségét eredményezte, hanem a
menekülő olaszok és abissziniai segédhadaik (aszkarik) Arimondi tábornoknak
(közép) hadosztályát is a legnagyobb zavarba hozták, minek általános futás lett
a következménye. Soha európai hadsereg Afrika földjén ilyen vereséget nem
szenvedett; az olaszok és segédhadaiknak vesztesége legalább is 12 000-re
rúgott. Az aduai katasztrófa annyira felzaklatta az olasz kedélyeket, hogy a
Crispi-kabinet, be sem várván a képviselőház itéletét, lemondott, de
megelőzőleg Baratierit állásától elmozdította és hadi törvényszék elé
állította. Az orosz cár M. négusnak a György-rendjelet adományozta személyes
vitézsége fejében és késznek nyilatkozott a béke közvetítésére. Az olasz sereg
pedig ezek közben egyre Masszaua felé hátrált, mig M. seregei már Adigrat és
Adagamus vidékét is ellepték. M. a hadi foglyokért 14 millió lirát követel, de
a békealkudozások még nem vezettek eredményre. Az olaszok helyzete újabban
annyival rosszabbra fordult, mert időközben (ápr. 3.) Stevani ezredes Tukrufnál
a máhdi derviseitől vereséget szenvedett és attól kell tartani, hogy M. a
dervisekkel szövetségre lép.
Forrás: Pallas Nagylexikon