Menet

a hadcsapatoknak rendezett mozgása valamely meghatározott cél felé. A M.-ek általában utazó és ütközeti M.-ekre oszlanak. Utazó M.-ek azok, amelyeknél az ellenséggel való találkozás ki van zárva s a közönséges béke-M.-ektől abban különböznek, hogy az együtt menő csapattestek sokkal erősebbek, hogy az élelmezés és elhelyezés más alapelvek szerint történik, hogy a csapatk kényelme és a lakosság kimélete nem vétetik annyira tekintetbe, mint béke idején. Az utazó M.-ek a háboru megkezdése előtt a csapatok összpontosítása, háboru alatt a pótlásoknak a sereghez való küldése, a háboru után pedig a hadseregnek a békeállomásokra való visszaszállításakor fordulnak elő. Ütközeti M.-eknek azokat nevezzük, amelyeknél az ellenséggel való találkozás lehetséges, valószinü vagy bizonyos. A M.-ek irányuk szerint lehetnek: a) előre M.-ek, b) oldal- és párhuzamos M.-ek, c) hátra M.-ek. A M. vagy közönséges - 22-30 km. - vagy gyorsított, 30 km.-nél hosszabb út egy nap alatt. Erőltetett M., ahol a rendes pihenők megrövidíttetnek s a cél eléréseig meg nem szakadnak. Végre a M.-ek lehetnek éjjeliek és nappaliak. A M.-ek kiszámításánál tekintetbe kell venni, hogy mennyi idő kivántatik a szabályzatban meghatározott M.-sebesség szerint valamely út meghaladására, a pihenésre szánt idő tartamát és a M.-oszlop hosszát. Mennél hosszabb az oszlop, annál több időre van szüksége, erre való tekintettel, nagyobb csapatok M.-énél lehetőleg kisebb részekre kell osztani az oszlopot, hogy minden rész külön úton menjen. Magától értetődik azonban, hogy a részekre való osztás és külön úton való menés csak távol az ellenségtől lehetséges. Az utazó M.-ekre mostanában, amennyire csak lehet, a vasutak és gőzhajók használtatnak fel. L. még Lépés.

Forrás: Pallas Nagylexikon