Menetirány

Hogy a vonatoknak rendszeres, de főként veszély nélkül való menesztése biztosítva legyen, a vonatokat megszámozzák, még pedig könnyebb tájékozás végett a M. szerint, mely kétféle: a vonat a pálya kezdőpontja felé halad avagy megfordítva; az előbbi irányba haladó valamennyi vonat páratlan, az utóbbi irányban haladók pedig páros számmal jelöltetnek. Hazánkban minden vonalra nézve Budapestet vesszük kezdőpontnak s ez irány szerint állapítjuk meg a vonatok M.-át. Igy például a Nagyváradról Budapestre menő gyorsvonat száma 501; a Fiuméból Budapest felé haladó gyorsvonaté 1001; a Bécsből Budapest felé indított gyorsvonaté 1, illetve ha a Duna balpartján levő vonalon halad 101. Mind e vonalakon a Budapesttel ellentétes irányba indított gyorsvonatok száma 502, 1002, 2, illetve 102. A fentebbi példából látható, hogy a számozás még a különböző vonalok szerint is (egyesek, századok, ezresek stb.) csoportosíttatik. Ezenkivül nálunk szokásban van a gyors- és személyvonatokat 1-től 10-ig jelölni (6, 106, 506, 1006 stb.), a vegyes vonatokat 10-20 számokkal stb. Végül fontos még az, hogy az egyöntetüségért a harangjelzések szintén a M. szerint a pálya kezdőpontja felé páratlan számu, a végpont felé pedig páros számu ütésekkel csoportosíttatnak, p. a Budapest felé menő vonatnak indulását háromszor ismételt három ütés jelzi, visszafelé háromszor ismételt két harangütés.

Forrás: Pallas Nagylexikon