Menrót

A magyar ősmondák óriása. Egyedül Kézai Krónikájában jön elő, ahol az van mondva róla, hogy a Jáfet magvából eredő Thanának volt fia. Az a régebbi krónika, melyet Kézai kivonatolt, megvan későbbi átirásokban is (p. a Budai Krónikában és bővebb Pozsonyi Krónikában), de ezek már Nemrótot irnak M. helyett. Kútfő-kritikusaink ebből azt következtették, hogy a titokzatosnak látszó név csak iráshibából keletkezett. Ennek azonban ellentmond az a körülmény, hogy Kézainál a név háromszor előfordul s következetesen M.-nak van jelezve. Viszont az, hogy az eredetinek tartott Nemrót, vagyis Nimród, csak későbbi betoldás, szintén bebizonyítható. Bizonyítható pedig azzal, hogy igy a bibliai vadász Jáfet magvából eredő Thanának fia lett, holott az ó-testamentom szerint (Móz. I. k. X. 6. 8.) Jáfet testvérének, Khámnak unokája volt. A botlást a Bécsi Képes Krónika észrevette és kijavította, de a Budai és Pozsonyi Krónika megtartotta, sőt megtartotta Mügeln német fordítása is. E szerint a hibás szövegü három krónika olyan anyakódexből származott, amelyben Kézai M.-ja volt valamikor a később kijavított Nemrót helyett. A krónikások egyező állítása szerint ettől a mondai óriástól származott Hunor (l. o.) és Magor (l. o.). Mivel két fiával két nép fiági származása veszi kezdetét, M. nevét szociológiai értelemben olyan összetételnek vehetjük, mint a soknejü Mén-Marótét. Ezt Anonymus szerint azért nevezték igy, mert több ágyast tartott vala. Ménróth óriásról azt mondják a krónikák, hogy «Eneen kivül, mint tudjuk, több neje is volt». A nevéhez fonott jelzőt tehát az egynejü s fiági származást számító ősök adták neki. Az igy meghatározott régiség adat hiányában közelebbről meg nem állapítható. Csak azt tudjuk, hogy a jelzős névben az a mondai ős rejlik, aki egy beláthatatlan régiségü társadalmi rázkódásban a megváltozott primitiv viszonyoknak legutolsó képviselője volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon