Mentőintézmények

célja az első segély nyujtása mindennemü balesetek alkalmával: tehát sérülések (beleértve az öngyilkossági sérüléseket) és hirtelen rosszullét (beleértve a mérgezéseket) esetén, még pedig első sorban akkor, ha azok az egyént a lakásán kivül érik; csak másodsorban az első segélynyujtás az egyén lakásán, de (az orvosi gyakorlatra tekintettel) csak akkor, ha súlyos sérülés, vérzés vagy mérgezés forog fenn, tehát midőn a késedelem veszélyt rejt magában az illetőre nézve. Egyik fő célja a M.-nek tömeges szerencsétlenségek (katasztrófák) alkalmával megadni az első segélyt, épp igy árvizveszély, mozgósítás és háboru esetén. Az első segélynyujtás abból áll, hogy a betegen a mulhatatlanul rögtön végzendő (életmentő) műtéteket hajtjuk végre, a sebeket a tudomány mai állásához mérten kezeljük és bekötözzük, a hirtelen megbetegedetteket esetleg gyógyszereljük, ha mérgezettek, ellenszereljük, ezek után pedig minél előbb orvosi kezelésnek adjuk át, és e végből, ha szükséges, az illetőket elszállítjuk (kórházba, lakására). A mentő intézet gondoskodik, hogy a szállítás a betegre nézve minél előnyösebb és kényelmesebb legyen. Feladata végül a M.-nek az első segélynyujtás ismeretét a laikus közönség körében számára tartott előadások, bemutatások és gyakorlatok által terjeszteni.

Budapesten az első segélynyujtásnak lehetőleg minden körülmények között gyors és pontos eszközölhetése végett 1887 máj. alakult a Budapesti önkéntes mentő egyesület. Megalakítása körül Kresz Géza dr.-nak, akkor fővárosi kerületi orvosnak, vannak legnagyobb érdemei; ő elejétől fogva egyszersmind igazgatója az egyesületnek.

Az egyesületet az állam és a város hathatósan támogatja és nagy mértékben birja az egyszersmind a közönség rokonszenvét is. Működő tagjai az ellenőrző orvosok (szám szerint 2, kik felváltva inspekciósak) és a mentők; ez utóbbiak szigorló orvosok és orvosnövendékek, kik mind az orvosok felügyelete mellett működnek; felvételük az első segélynyujtás köréből leteendő külön vizsga eredményétől függ. Az egyesületnek van ez idő szerint 9 mentőkocsija; azonkivül csupán betegszállításra 2 u. n. «landauer» kocsija (bennök hordággyal) és 1 hintója. Tömeges szerencsétlenségek (katasztrófák) esetére való a Kovách-féle fourgon-kocsi és a «főző» kocsi («mozgó konyha»). A budapesti önkéntes mentőegyesület áldásos és a társadalomra nézve immár szinte nélkülözhetetlen működésének láttára megindult a mozgalom az első segélynyujtás országos szervezésére és e végből M.-nek minden nagyobb városban berendezésére. Igy Kolozsvárt egészen a budapesti önkéntes mentőegyesület mintájára alakult a M., de már Temesvárt, Miskolcon, Veszprémben stb. az első segélynyujtásban lajkusok (jórészt tűzoltók), kik azonban orvosok által erre kiképeztettek, működnek.

A bécsi önkéntes mentő-egyesület - ilyen néven és alakbana legelső - amely a budapestinek is mintául szolgált, 1881. a Ring-szinháznak hiressé vált leégését követő napon alapíttatott; alapítása történetében Mundy Jaromir bárónak (megh. 1894.) neve lesz mindig első sorban említendő; ő különben a budapesti mentő-egyesületnek alapításában is közreműködött. A mentő-szolgálatot az első években a bécsi egyesületnél is orvostanhallgatók teljesítették orvosok felügyelete mellett; de felekezeti egyenetlenkedések következtében 1894 óta a szolgálat csupán kész orvosok kezébe (ez idő szerint 11) van letéve, akik mellé jól iskolázott szolgaszemélyzet van adva; meg van azonban az első segélynyujtásban való kiképeztetése végett jelentkező orvostanulónak engedve az, hogy az orvos mellett az eset szinhelyére kivonuljon. Az egyesület felszerelése és működése a budapestiéhez hasonló. Ausztria egyéb városaiban, valamint külföldön is, a mentő szolgálat távolról sem oly tökéletes, mint Bécsben és Budapesten; egyrészt nincs amott a szolgálat - ugy mint itt - kizárólag orvosok v. orvostanulók kezébe letéve, ami kétségen kivül sokkal nagyobb biztosítékot nyújt az első segély helyes megadása tekintetében, mintha - bár szamaritánus oktatásban részesített - lajkusok végzik a mentő-szolgálatot, amint azt a monárkia kisebb városaiban és külföldön is tulnyomórészt történik. Németországban már 1882 óta léteznek a különböző szamaritánus egyesületek, amelyek feladatokul tűzték ki lajkusokat a mentésben vagyis első segélynyujtásban az u. n. szamaritánus iskolák felállítása útján kiképezni. A legelső ilyen egyesület és iskola Kielben alakult (Esmarch). E feladatuk szabatosabb teljesíthetése végett 1895 aug. Casselben tartott kongresszusukon az egyes német tartományok szamaritánus szövetkezetei egy nagy német szövetkezetté alakultak (Deutscher Samaritenbund).

Párisban az első segélynyujtásra alakultak az Ambulances municipales fertőző betegek szállítására; az Ambulances urbaines (Nachtel dr. alapításai) és a rendőrbiztosi hivatalok mentő állomásai; maguk a rendőrközegek ki vannak képezve a «mentés»-ben. Angliában az első segélynyujtásra az 1877-ben a jeruzsálemi angol Johannitarend misszionáriusai által alapított St. John Ambulance Association van hivatva. E nagy szamaritánus egyesületnek ez idő szerint körülbelül 310 000 működő tagja van, tehát olyan, aki a szamaritánus kurzusokat sikerrel végezte; vizsgálatokat a tagok ismételten kötelesek letenni. Su rhxrdóérzmrl 283 angol és 39 külföldi (a gyarmatokban) központja van; a londoni kerületi központ 13 fiókból áll, amelyek London utcáin 23 mentőállomást tartanak fenn; ezek közül 12 állandóan, a többi csak nappal van nyitva. A mentő-szolgálatot azokon fizetett szamaritánusok teljesítik. Amerika egyes nagyobb városaiban (New-York, Philadelphia, Washington stb.) a M. akként alakult, hogy a város több kerületre van felosztva, amelyek mindegyikében, esetleg egy kórházzal kapcsolatban, mentőállomás van szervezve és ezeken egy teljesen felszerelt mentőkocsi áll készen (Patrol-System).

Forrás: Pallas Nagylexikon