Mentovich

Ferenc, költő, született Nagy-Debreken (Belső-Szolnok) 1819 április 19., meghalt Maros-Vásárhelyt 1879 december 15. A gimnáziumot és a két éves jogi tanfolyamot Nagyenyeden végezte el; itt a jeles és tudós id. Szász Károly megismervén a szelid ifju nagy tehetségét, hogy őt valamivel segítse, Károly fia nevelését is rábizta. Első költeményeit is innen közölte M. Szentiványi József Reményében, s a Virágkosár címü ifjusági zsebkönyvben. Az Athenaeum 1840. közölt tőle először egy csinos kis verset Alpár álnév alatt. Ezután folyton hozott tőle költeményeket több fővárosi hirlap. Enyedről 1841-ben Bécsbe, innen Berlinbe utazott, hallgatva az Ettinghausen, Ohm, Mitscherlich, Magnus, Dove és a két Rose természettani és matematikai előadásait; a kat. hitről is Berlinben tért át a református vallásra. Nagyobb utazás után a Rajna mentén, Svájcban és D-i Németországban, 1843. tért haza, s nőül vette szerelmének első és utolsó tárgyát: Vajda Annát. A Kemények gáldi kastélyában lakott, mint Albert báró fiának, Lászlónak nevelője, s kötelessége mellett a csendes családi élet, a költészet és a természet szeretete töltötte be lelkét. Nem sokat, s mindig csak belső szükségből irt. Erdély akkori nagy nemzeti mozgalma, az unio Magyarországgal, őt sem hagyta érintetlenül; 1847. egy füzet csinos Unio-dalokat bocsátott közre, később barátaival, Gyulai Pállal és a Szász Károllyal együtt Nemzeti szinek címmel adott ki egy költeményfüzért (1848). A szabadságharc ügyét tudományával szolgálta hasznosan, nevelői állását elhagyva, Jánosi barátjával együtt lőpor- és gyutacsgyártáshoz látott. A szabadságharc befejezte után Pesten hirlapirással és óraadással kereste kenyerét s egy ideig Nyitra-Újlakon a kivégzett Jeszenák János báró gyermekeit is tanította. 1850. Nagy-Kőrösre hivták tanárnak. Itt adta ki természeti és hazafias költeményeinek legjavát Száraz lombok inkább szerény, mint találó cím alatt (Pest 1854). Az Idegen címü kisebb verses elbeszélését is itt irta; evvel a Vasárnapi Ujság 20 aranyas díját nyerte meg; 1856. a marosvásárhelyi ref. főiskola természettani tanszékére hivták meg, ezt el is fogadta, s haláláig megmaradt ez állásában. Itt szerkesztette és adta ki 1859-61. a Marosvásárhelyi Füzeteket, melyekkel a tudományok népszerüsítésére kivánt hatni. Később a Székely Néplap, aztán a Székely Közlöny szerkesztője lett. Természetbölcseleti könyvét, melyet csak alig tudott a Schmerling-kormány kezéből kiszabadítani. Új világnézlet címmel 1871. adhatta ki (materialista irányu mű). Művei: Természettan elemei (Kolozsvár 1865); Számtan (Maros-Vásárhely 1869); Új világnézlet (u. o. 1871); Számítás könyve (Kolozsvár 1873).

Forrás: Pallas Nagylexikon