Menuet

(franc.), nálunk menüett-nek, még inkább minét-nek mondják; régi francia eredetü tánc és zeneforma, mely Poiton tartományból vette eredetét s már a XVII. sz.-ban szélesen el volt terjedve s formája, hangulata nagy befolyással volt a francia opera kifejlődésére. Mint a mult századok legtöbb tánca, a M. sem volt soros, hanem körtánc, komoly, kimért lépésekkel s feszes magatartással, amiért legkedveltebb tánca is volt a francia és spanyol udvaroknak. Zenéje is ritmus és hangulat tekintetében összevágott a tánc lépési lejtéseivel. ³/₄-es taktusban mozgott az első negyed hangsúlyozására támaszkodva s két részre osztva - mindenrész páros - rendesen 8-8 méretet tartalmazván. A M. dallama a szózenére s onnan a különböző hangszerekre is átszármazván, mind nagyobb lendületet nyert s a XVIII. században már nemzetközi műformává nőtte ki magát. Bach Seb., Händel s más zeneszerzők az akkoron divatos Suite-műforma integráló részévé emelték, későbben pedig Haydn, Mozart s Beethoven is a szonáta és szimfónia alkatrészévé emelték. A régibb zeneköltők megtartották feszes angulatu tartalmát, Haydn s Mozart már derültebbé tették, mig Beethoven mind a kettőt egyesíté. Mint műformának első kitágítása abban állott, hogy két M.-ből alkottak egy egészet ellenkező tartalommal s az elsőnek ismétlésével. Későbben a második M. trio nevet vett fel, mig végre Beethoven az egészet az ő scherzjával cserélte fel, mely sokkal szabadabb s változatosabb szellemi tartalomnak nyitott tért. A M., mint tánc az újabb korban már rég kiment a divatból, de mint zenei műforma még manapság is számos művelőre talál. (L. még Magyar táncok.)

Forrás: Pallas Nagylexikon