Menyhal
(állat, Lota Nils), a lágyparások rendjének Gadoidei
családjába tartozó csontoshal-nem, melynek az édes vizekben csupán egyetlen
faja, a közönséges M. (L. vulgaris Cuv.) él. Megnyult, hengeres és igen apró
pikkelyekkel födött teste 30-60 cm. hosszura és néha 8 kg. nehézre is nő. Feje
kicsiny, tömötten fogazott szájnyilása széles, állán bajuszt visel. Oldalt
összenyomott farkának úszója kerekített csúcsu. Két hátúszója közül a második
igen hosszu. Háta, oldalai, mell- és páratlan úszói olajzöldek, feketén
márványozottak; torokúszói, torka és hasa fehéresek. Folyóink és tavaink
állandó lakója s a nagyobb mélységeket kedveli, de a tengerekben is megél,
főleg a Keleti-tengerben. Nappal a kövek alá húzódik és csak éjjel jár
zsákmánya után. Mindamellett is, hogy a nőstény mintegy 130 000 petét rak le
ívás alkalmával, nem nagyon szaporodik el, mert lassan növekedő fiataljai más
ragadozó halaknak, sőt az idősebb M.-aknak is zsákmányaiul esnek. Húsa ízletes,
májából finom olajat készítenek. November és március hónapok között ívik és
nagy csoportokba verődik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|