Menzura
(lat.) a. m. mérték. A zenében többféle értelemben vétetik.
Majd mint időmérete valamely zenedarabnak, majd mint időértéke a különböző
hangjegyeknek egyenként véve, majd pedig a többféle értékü hangjegyek
összessége szemben egyes taktusokkal. Régebben megkülönböztetésül használták az
u. n. Cantus planus-tól, mely mindig egyenértékü hangjegyek szerint mozgott az
olyan énekre vonatkozólag, mely kiszabott értékü hangjegyek szerint
érvényesült. A franciák minden egyes taktust ma is mésure-nek neveznek. Végre
mint terminus technikus is használtatik szemben az orgonasípok dimenziójával
(l. Orgona), v. szemben az érc- v. másféle húrok hosszusága és vastagságával.
Azért mondják, hogy az olyan húrok, melyek a kellő feszerőt ki nem állják:
rosszul vannak menzurálva.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|