Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Menzurális ... ----

Magyar Magyar Német Német
Menzurális ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Menzurális zene

A régi népeknél, de még a kereszténység első századaiban is a M.-nek egészen más értelmevolt, mint a XV. sz.-tól kezdve a további századokban egészen napjainkig. Már a görögök ismertek különbséget az egyes zenei v.énekhangoknak többé-kevésbbé való kitartásával szemben. De e különbség csakis a szótagok hangsúlya szerint alakult. A keresztény egyházi ambroziánus és később a Gregoriánus énekek is alkalmazkodtak ehhez, de ez valami határozott időméretes éneklést még nem jelentett, épp ugy mint még ma sem jelent, ha róm. kat. v. egyesült s nem egyesült gör. kat. templomokban papi énekfrázisokat v. responzoriumokat hallunk. Sőt még a protestáns zsoltárok énkelése sem tart szorosabb időmértéket. S az ilyen inmenzurális ének és zene mindaddig tartotta magát, mig az unisono éneklés és zenélés volt az uralkodó elem. De attól kezdve, hogy az egyházi énekek unisonó szólamához más szólam is kezdett csatlakozni, mint annak körülékesítése, szóval, mikor az ellenpontozás művészete kezdett kifejlődni: mindinkább szükségessé vált az egyes szólamok hangjegyeinek meghatározott időértéket adni s igy fokozatosan kifejlődött az a M., melyből aztán az általános zeneművészet nagyszabásu polifoniája nőtt ki. Az ily M.-t kezdetben figurális s későbben kontrapunktikus ének- s zenének nevezték. A világi zene mind nagyobb kifejlődése jött aztán segítségére a hangszeres zenétől is támogatva, s annak szárnyai alatt fejlődött ki aztán a mai M. tökéletes rendszere, mely nélkül sem az ének, sem a hangszeres zene a korábbi századokban nem volt képes valódi életre ébredni.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is