Mérimée
(ejtsd: -mé) Prosper, francia iró, szül. Párisban 1803
szept. 28., megh. Cannesban 1870 szept. 23. Nevét a Théâtre de Clara Gazul
(1825) spanyol intermezzók modorában irt vígjátékai, s a Guzla (1827),
állítólag illir népdalgyüjtemény, melyet azonban M. maga irt, tették ismertté.
1831. a francia történelmi emlékek felügyelőjévé nevezték ki, s ekkor több
archeologiai utat tett, melyekről érdekes leirásokban számolt be; 1844. a
francia akadémia tagja, 1853. szenátor, 1866. a becsületrend lovagja. Egyike
volt a császári udvar és különösen Eugénia császárné bizalmas embereinek.
Névtelenül adta ki la Jacquerie (1828), a hűbérkorszakból vett erkölcsi és
társadalmi rajzait, meg La chronique du regne de Charles IX. (1829) történeti
regényét. Beszélyei közül több magyarul is megjelent (Guillet Arsene, Aubain
abbé, ford. K. Karlovszky Endre, Budapest 1891); legjobb regényei: Colomba
(magyarul is, ford. Szenvey J.,Budapest 1879); Mateo Falcone; La Dame de Pique
és Carmen (magyarul is, ford. B. P., Budapest 1877), mely utóbbinak nyomán
Bizet hasonló címü operájának szövegkönyve készült. Halála után jelentek meg: Dernieres
nouvelles (Páris 1873); Lettres a une inconnue (u. o. 1874), melyhez Taine
tanulmányt irt M.-ről és Lettres a une autre inconnue (u. o. 1875).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|